Miért gond, ha férjem aktívan besegít a baba körüli dolgokban?

Miért lenne gond? Örülj neki. Az én férjem is ilyen. Nem segít, hanem részt vesz a gyereknevelésben. A mi babánk tápszeres, így még az etetést is sokszor Ő csinálja.

A többiek irigyek és kész.

Az én férjem dettó. :) Nálunk a kicsi tápszeres a kezdetektől, így az esti 9 és 24 órakor lévő etetést is bevállalta simán, nekem csak a hajnali 3-as és 6-os etetésre kellett felkelnem.

Most már 3 éves a gyerek és le sem lehet őket vakarni egymásról. Persze a férjemtől sok apuka kérdezi a munkahelyén, hogy mit csinált, mert ők valahogy nem boldogulnak a sajátjukkal, elég elutasítóak. Erre apjuk mindig azt válaszolja, hát hogy már baba korától foglalkozni kellett volna vele. :)

Akik meg beszólnak emiatt azok irigyek.

Régebben volt ilyen, mert a férfiak végezték a nehéz fizikai munkákat, és igy a nökre maradt a háztartás emg a gyerekek - ez volt az abban az idöben szükséges munkamegosztás, másként nem lehetett volna mindent elvégezni.

Ma, amikor minden sokkal könnyebb, mert vannak gépek, meg sok minden készen beszerezhetö, már nem.

Szia! Nálunk is így van, a barátaink többségénél is, nekem ez a normális.

Elsőre én is rá akartam vágni, hogy a két ismerősöd irigy, de lehet, hogy csak máshogy szocializálódtak. Aki abban nő fel, hogy a nő helye a konyha-gyerekszoba (és időnként a franciaágy, ha az ura úgy kívánja), annak nyilván ez lesz a normális. Ilyen párt is választ, aki a hagyományos női-férfi szerepekben hisz. Egyébként, ha mélyen belegondolunk, ez egyszerűbb, mert mindenkinek pontosan körülhatárolt szerepe van, nem kell elgondolkodni, kompromisszumokat kötni, a nőknek nem kell „önmegvalósítani”, „csak” a családi tűzhely melegét és a gyerekeket vigyázni (ami nem kis feladat persze).

Ne értsetek félre, nem „nézem le” konzervatívabb anyatársaimat, szerintem tök jó, hogy ma már mindenkinek megvan a lehetősége nőként is úgy élni, ahogy szeretne.

Nálunk is így van és én imádom érte a férjemet. Szenzációs apa. Azt külön szeretem benne, hogy a kisfiunk nem csak akkor a gyereke, amikor büszkélkedni kell vele, hanem akkor is, ha beteg, ha hisztizik, ha lehányja a kanapét, vagy nyakig kakálja magát.

Imádom nézni, amikor együtt játszanak, a gyerkőc imádja az apját! Szerintem sem verseny, hogy a gyermekek kit szeressenek jobban egy családban. Örülök, hogy ennyire kötődik az apukájához, mert tőle fog felnőtt, férfi, apa mintát kapni. És ha ezt a mintát viszi tovább, mint amilyen a férjem, biztos vagyok benne, hogy remek ember lesz belőle! :)