Apa dolgozik látástól mikulásig, anya pedig neveli a gyerekeket. Ez az élet rendje, így van jól?

És belegondoltál abba hogy esetleg NINCS már idő várni?? Tehát hogy nem 20 vagy 25 évesen jött az első sem? Ha vkinek önerőből kell elérni a dolgokat és semmit se kap sehonnan akkor nem olyan egyszerű ám 25-26-30 évesen szülni...és utána meg ki lehet futni az időből ha sokat vár az ember, nekünk egyik gyerek se jött könnyen ha arra várunk hogy annyira meggazdagodjunk hogy apa feladhassa a munkáját mondjuk egy 8 órásra akkor nem lett volna tesó...

A másik dolog hogy ha eleve 10-12 órás a munkája valakinek mert olyan az állása és kész akkor most azt fel kéne rúgja mert gyerekvállalás jön? Tehát ha van egy biztos munkája, rúgja fel egy másikért amíg anyuka otthon van, csak azért hogy délután 4kor hazaérjen segítve anyukának? Az a baj hogy sokan csak és kizárólag a saját életükből indulnak ki hogy az csak úgy lehet a tuti bele se gondolnak hogy nem minden helyzet fekete vagy fehér (értsd: várjál pár évet azidő alatt meggazdagodsz és akkor vállalj gyereket/vagy ha ilyen nincs akkor ne is vállalj) szerintem elég kevesen vannak akiknek az az ideális feltétel fennáll hogy apuka is 8 órában biztos megélhetést tud teremteni anyuka helyett is (kvázi 2 fizut hazahozva) és még segít is és még kellően fiatalok is ahhoz hogy akár sok évet is várjanak a második vagy harmadik babáig.

Sajnos nincs ez így jó... de ez van...:( És ez még a jobbik eset amikor apa este haza megy..JOBB ESET HA VAN MUNKA HELYE AHOL ENNYIT DOLGOZHAT...! Nekem a párom 6 hónapig volt itthon és nem kapott semmi munkát PEDIG 14 ÉVIG DOLGOZOTT EGY CÉGNÉL CSAK AZ CSŐDBE MENT. ...(pedig kereset) sajnos nem volt más választás, csak hogy külföldön keressen munkát.

Nagyon nehéz volt az elején de ha igazán átgondolod és nem tervezed csak éled a napjaidat és persze igyekszel mindent kihozni egy napból akkor menni fog.. Nekem is megy és dolgozom mellette...

Sajnos szomorú, hogy az Apáknak látástól mikulásig kell dolgozni, vagy esetleg elmenni az országból, hogy eltartsa a családot... Kitartás ÉS ÉRTÉKELJÜK A FÉRJEKET , NEKIK SEM KÖNNYŰ..LEHET PONT ÚGY SZENVEDNEK ATTÓL, HOGY ALIG LÁTJÁK A GYEREKEIT MINT MI A FÁRADSÁGTÓL... Vannak emberek akik rosszabb helyzetben vannak és örülnének ha CSAK annyi lenne a gondja, hogy a gyermekektől hulla fáradtnak lenni! Gondoljunk erre mikor már nagyon fáradtak lennénk..:)

Akár rólunk is szólhatna a kérdés. Apa reggel 6-kor lelép és jobb esetben haza ér fürdetésre, de általában nem, van hogy hajnalban esik haza, alszik pár órát és megy tovább, van, hogy napokig külföldön van. Nagyon-nagyon sokszor kiakadok, kiborulok ez miatt2 gyerekünk van a nagy 4,5 a kicsi 2 éves. Mikor őket terveztük, illetve születtek még teljesen más volt a helyzet, de közben a régi munkahelye csődbe ment, volt pár kemény hónapunk és azóta még többet dolgozik, hogy többet ne kerülhessünk hasonló helyzetbe. És ezért nagyon tisztelem, csak baromi nehéz egyedül, segítség nélkül. Most azt mondom, ha ezt látom előre nemhogy kettőt de még lehet egyet sem vállaltam volna addig amíg a férjem csak fantomférj.

De nem lehet egy rossz szavam sem, mert egyet nyekkenek és megkapok mindent, szerencsére nagyon jól keres, ha lehet ezt mondani legalább ez kárpótol, hogy tudom, hogy nem azért gürizik, hogy ne halljunk éhen, hanem azért, hogy jobb legyen és egyszer majd ő kerüljön olyan pozícióba, hogy neki csak itthonról irányítani kelljen.

Azzal én is egyetértek, hogy sokan végig sem gondolják, hogy mi lesz.

Barátnőm sógornője, egymás után szülte a két gyereket, úgy,hogy apuka kb. este 8ra ér haza. Szimplán, mert nem akarta,hogy nagy legyen a korkülönbség. Utána meg állandóan csak panaszkodott,hogy nem bírja egyedül.

El is hiszem, mert nekem még csak egy kicsi van, de pont ezért én speciel nem is vállalok még egy darabig. Mert tisztában vagyok a saját tűrőképességemmel. Pedig nekem sokat segít a férjem. De azt sem akarom,hogy amikor hazajön a melóból még egy plusz műszakja legyen itthon két pici gyerekkel!

Sajnos jelenleg igen, mert nem nagyon van más választás!

De az még rosszabb, amikor az anyuka is dolgozik (mint én)!

Nálunk úgy van, hogy a párom elvileg 7-17-ig dolgozik, így 6.30-17.30-ig távol van, ezért az oviba hordásban nem tud segíteni. Szinte minden nap túlóráznia kell és sokszor hétvégén is dolgozik (mint ma is).

Én heti 40 órában dolgozom és emellett 99%-ban én viszem-hozom a gyerekeket az oviba és a háztartás is 99%-ban az én dolgom, mivel a párom konkrétan alig van itthon.

Az a probléma, hogy az ő keresete arra elég, hogy fizessük a hitelünket és a rezsit, meg valamennyi marad, de nagyon kevés. Úgyhogy ha minőségi életet szeretnénk biztosítani a gyerekeknek (és persze magunknak is), hogy ne okozzon anyagi csődöt pl. egy családi strandolás vagy hogy elmehessünk a Vidámparkba, akkor muszáj dolgoznom és nekem bizony amellett még ugyanúgy szinte egyedül meg kell küzdenem a háztartással és a gyerekekkel!

Ha a párom itthon lenne és nem dolgozna, akkor természetesen az ő "dolga" lenne a háztartás vezetése, hiába férfi.

Viszont a gyerekekkel kapcsolatos dolgoknak közösnek kell lennie, nem vonhatja ki senki magát alóla, ha nincs fizikai akadálya.

Vagyis azért, mert valaki egész nap dolgozott, a másik pedig otthon volt, nem igazságos a gyerekek ellátását utóbbira bízni, hiszen ő is dolgozott otthon.

Viszont, az otthon levőnek sem igazságos dolog házimunkát bízni arra, aki egész nap dolgozott.

Mondom ezeket úgy, hogy 5 évig voltam itthon 2 gyerekkel, tehát nem a levegőbe beszélek!

A legszomorúbb, hogy sok család úgy vállalt két gyermeket, hogy akkor biztosnak gondolta a jövőt, de már mindenkié bizonytalan lehet ma dolgozunk lehet holnap már nem...

De mi vállaltuk őket a sok örömet amit adni tudnak és a vele való terheket is.. :)

Sok család ezért megy tönkre. Ismerek olyat, ahol a gyerek fél az apjától, mert idegennek nézi. Gáz. Elteheti a pénzt a nemesebbik helyére, ha a gyereke nem is ismeri (és akkor a ragaszkodásról nem is beszéltem még).

Mikor meg ráérne már az apa, addigra nem kell, mert a gyerek nagyobb és inkább a haverokkal lenne (meg az apjával semmi közös emléke sincs).