Anyák/apák, szülők, ti hogyan reagáltatok, amikor a lányotoknak barátja lett?

Én nyitottan álltam hozzá, próbáltam megismerni, hogy milyen ember. Mint férfi a férfival. És jeleztem neki, hogy mostantól amikor találkoznak, őrá van bízva a lányom biztonság és boldogsága, elvárom tőle, hogy ennek megfelelően viseltessen iránta. Nagyot nézett, de működött. Szerencsére rendes srác volt, de mindenesetre erről igyekeztem meggyőződni. 15 éves a lányom (akkor 14 volt).

Ha nem úgy ítéltem volna meg, és ha nem bíztam volna esetleg a lányomban sem, akkor egyrészt elmondtam volna a lányomnak a meglátásaimat, de csak a legextrémebb esetben tiltottam volna el, És azt tettem volna, hogy meghatároztam volna egy keretet, pl. heti kétszer találkozhatnak, és én viszem, én hozom, vagy ilyen és olyan nyilvános helyen, fel kell hívnia stb.

Azóta már egy évesek, és a lányom nemrég megemlítette, hogy bajban van, mert vonzódik máshoz is, és most nem tudja mi legyen. Beszélgettünk, elmondtam, hogy hogyan érdemes gondolkodni ilyen esetben, de a döntést rábíztam. Végül később mondta hogy döntött, nem szakít vele, sőt elmondta neki, hogy volt egy ilyen időszak, hogy vacillált, szóval teljesen korrekt volt, minden rendben lett utána is.