Mennyire viselte meg a kapcsolatotokat a gyerekvállalás? Hogyan állt helyre?

igen :(

hát most fogzottunk nagyon sokáig most épp beteg.. úgyhogy sajnos most nem volt erre energiám. :( de tudom hogy nem jó ez így igyekszem változtatni azt még mondjuk nem tudom hogyan..

Nálunk is rosszabb, de az a baj, hogy hiába van "kéznél" anyós (egy házban élünk), hiába lenne rá pénz és idő, párom mégsem akar kettesben programokat csinálni. Igaz még hármasban sem nagyon. Legszívesebben itthon ülne. Pedig nem ilyennek ismertem meg. Párszor kifakadtam már emiatt, akkor rögtön mentünk ide-oda, de hosszabb távon nem tudom mi lesz, ha csak nekem lesz fontos a minőségi idő kettesben.

Mintha magunkról olvasnám a kérdést. De már minden ok. 10 év együttlét után jött a baba, eleinte borzasztó fáradtak voltunk mindketten. Alig tudtunk beszélgetni, együttlétek minimálisak voltak. Aztán ahogy nőtt a gyerkőc, elkezdte átaludni az éjszakákat - kisebb nagyobb sikerrel - úgy jutottunk mi is egy kis szusszanáshoz. Már két éves a gyerkőc, és azt mondom, nagyjából minden rendben. Férjemmel nem egymással volt bajunk, csak nem jutottunk el egymáshoz. Sokszor félreértettük egymást, mert nem volt erőnk rendesen elmondani, amit akartunk. De nem akartuk, hogy tönkremenjen a házasságunk, idővel megtanultuk a helyzetet is kezelni, egymást megfelelően segíteni. Egy simogatás, ölelés mindig jól esett egymástól. Sokszor mondtam neki, hogy nem vele van bajom, de ideges, feszült vagy épp fáradt vagyok, és sajnos rajta csapódik, tudom, de majd elmúlik. Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra, csak túl kell lenni a nehezén. Tökéletesen értem, amit írsz, de hidd el, nem lesz mindig ilyen nehéz (legalábbis fizikailag). Kívánom, hogy nálatok is egyre jobb legyen a helyzet.