Lehetünk így nevelőszülők a férjemmel?

Barátnőm nyugdíjas anyósáék ezzel foglalkoznak, mindig vesznek ki 4-5 gyereket. Kevés a nyugdíjuk, ezért csinálják. Valami havi 60.000 adnak 1 gyerek után, de csak 1-et nem lehet kihozni.

Nem választhatod meg hogy kit hízol ki!

Ezek olyan árva gyerekek, akikről nem mondanak le a szülők, ezért bizosítanod kell a szülőnek, hogy x időközönként nálad meglátogatja sas a gyermeket.

Ezek a gyermekek fogyatékosok, testileg vagy szellemileg általában.

Az 5 gyerekből akik most kint vannak barátnőm anyósánál, 2 Down kóros, 2 Liszt érzékeny, 1 pedig autista.

Elnézést, de ha valaki „árva”, akkor az azt jelenti, hogy nincsenek szülei. A nevelőszülőkhöz adott gyerekeknek vannak, ahogy az előttem szóló is írta, csak nem mondanak le a gyerekről.

Illetve sajnos a „nagyon intelligens” kormányunk most úgy döntött, hogy kipaterolja nevelőszülőkhöz a gyermekotthonokban élőket, szóval jó esélyei vannak a kérdezőnek.

Mindenesetre én mielőtt ilyesmire szánom magam, elolvasnám pl. Joyce Pavao Az örökbefogadás háromszöge című könyvét, elég tanulságos a nevelőszülők felelősségét tekintve is. Ahogy abból a szempontból is érdekes, hogy az így élő gyerekek esetében milyen problémákkal szembesülhet az ember – és hogyan oldhatja meg azokat.

Azt látom, hogy sokan romantikus ködképeket táplálnak a „szegény árva gyerekek”-kel kapcsolatban, hogy majd ők megmentik őket, és ezért cserébe azok boldogan rebegtetik majd rájuk pilláikat. Igen, nagyon szép dolog ilyen gyerekeknek segíteni, de nem szabad elfelejteni, milyen speciális élethelyzetben vannak, és ez milyen gondokat okozhat.

Pláne, ha már van egy vér szerinti kislány is a háznál.