Panelban lakó kisgyerekes anyukák! Tudnátok segíteni?

Te nem fogsz elférni.

ez nem a hely nagyságától hanem az igénytöl függ.

Èn is kertes családi házban nöttem fel. Már ott szenvedtem mikor egy tégla 60m2-es 2 szobás szuper lakásba beköltöztünk, de a terasz csak 4 m2 volt.

Aztán átközötözünk egy másik városba ott már óriási teraszt választottam, és 3 szobát 80m2-en.

ez is kevés volt. Most azt hiszem már ok. Egy sor ház, összesen 3 háló, egy véndégszoba, egy nappali, és egy óriási pince, mosókonyhával, és egy kb 100m2-es telek. Ennyi pont elég. Kiélem kertészekedésemet, és van helye a csemetéimnek is. Mert közben 2 lányunk született.

neked sem lesz elég a panel, mindig rosszul fogod benne érezni magadat.

Szia! Nyilván simán el lehet férni egy ekkora lakásban, én is panelban nőttem fel, így nekem is az volt a „normális”. Az a kérdés, te milyen típus vagy, mennyire viseled könnyen a kertes ház után a „bezártságot”.

Velem ugyanis az történt, hogy hiába volt a panelban lakás az alap, amiről indultam, mikor gyerekünk lett, egy nem túl nagy (kb., mint a tietek) zöldövezeti kertes társasházba költöztünk – és azóta nem tudom elképzelni, hogyan tudnak mások kert nélkül gyereket nevelni.

De engem mindig is a hideg rázott a játszóterektől és baba-mama kluboktól, szóval számomra ideális, hogy a városban lakom, nem túl sok emberrel egy társasházban, ahol van más gyerek is, és bármikor lemehetünk a kertbe (aminek sarkában kialakítottunk egy homokozót is), nem kell játszótereken, mindenféle idegenekkel ülnöm naphosszat, ha ki akarom vinni a gyereket.

Ráadásul, most, hogy nagyobb már, magától lemegy, játszanak a szomszéd gyerekekkel, bokorban kunyhót építenek… szóval szerintem a gyerekeknek szuper dolog egy kert, még ha nem is teljesen a sajátja az embernek.

De a fentiek az én beállítódásomat tükrözik, sok ismerősöm lakik a belvárosban, naphosszat kávézgatnak a babakocsis gyerekkel, vígan játszótereznek, csevegnek a többi anyatárssal, és nem értik, hogy élhetek én ilyen „uncsi” életet. :)

(Előző vagyok)

Szóval helyesen: „zöldövezeti kertes társasházi lakásba költöztünk” – és nem a lakáshoz van kert, hanem a háznak van közös kertje, amit persze mindenki használhat. :)

Én egész életemben egy hatalmas parkban laktam 110 nm-en 2 szülő 3 gyerek kutya macska kert stb.

Azt gondoltam, hogy na én majd szenvedek a panelban, hát nem. Hülyén hangzik de én szeretek panelban élni:)

Laktunk nagy házban is a gyerekekkel, most ismét egy kisebben lakunk (60 nm 1 nappali plusz 2 fél szoba) és én annyira élvezem hogy nem kell földet túrnom, kertészkednek, füvesítenem, füvet nyírnom,locsolgatnom órákat, hogy nem abból áll minden napom hogy takarítok mint a hülye (tudom, van aki élvezi) a 120 nm-et hanem a 60 nmet szépen egy két óra alatt kitakarítom és kész minden más időmet a gyerekekkel tölthetem.

Szeretem a kis helyek kihasználására való okos megoldásokat használom is őket. Szeretem hogy bent lakunk a városban, karnyújtásnyira van vagy 6 féle játszótér sose unjuk meg, mint a saját megszokott mindig ugyanolyan kertet pl.

Örülök hogy van uszoda közel, park, nem kell utazgatni azért hogy több dolog is elérhető legyen.

Legalábbis ahol mi élünk itt a kertes házas környezet a város szélén van és nekem nincs autóm csak apának, sőt jogsim sincs, de én szeretek így nekiindulni a gyerekekkel gyalog tehát visszatérve örülök hogy nem megy rá egy fél nap hogy eljussunk kis barátokhoz, játszóházba, usziba egyéb.

Még csak 4 és 6 évesek szóval én azt mondom bőven elférünk a 60 nm-en.