Megváltozhatnak az érzéseim a leendő névvel kapcsolatban, ha most nem érzem azt, hogy tényleg 1000%-osan ez számára az igazi?

Ha 1-2 hét ízlelgetés után is úgy érzed, hogy nem az igazi, akkor gondolkodjatok tovább szerintem is.

Nálunk az első két gyereknél a férjem és én is bejelentettünk 1-1 nevet, és éreztük, hogy nem kell tovább válogatnunk.

A harmadiknál törtük a fejünket, és sok nevet felsoroltam, a férjem lefikkantotta őket. Az egyikre mondta, hogy nem rossz, de nem érzi, hogy ez az igazi. Elfogadtam, mert tudtam, hogy érti. Végül rábökött a naptárra, és rámondta az egyik névre, hogy ez az... ez jó.. és én abban a percben tudtam, hogy megvan a nevünk.

Magyarul hiszek az ilyen megérzésekben.

Ha még van időtök, akkor ne kapkodjatok, nyugodtan válogassatok.

autóban beszélgettünk egyszer a férjemmel, még csak nem is a nevekről, és kicsúszott a száján egy név (nem volt sok köze a témához sem). Kb. öt perc hallgatás után rájöttünk, hogy de hát ez lesz a gyerek neve :)))

pedig előtte is találtunk már neki, de az valahogy soha nem volt az igazi

Na hát nálunk ugyanez volt:)) 1. babának a férjem választott de annyira jól megindokolta meg minden követelményünknek megfelelt - hogy rábólintottam és mivel ez olyan 24 hetes terhes koromban volt így volt időm megszokni, úgy hívtuk pocakban is stb. így mikor megszületett, elképzelni se tudtam hogy más is lehetne a neve. (plusz fiú nevet nehezebb választani szerintem).

Örültem hogy a férjem választotta stb. Így hiába maradt el ez az "1000%os érzés" amit írsz, akkor is úgy éreztem a megfelelő nevet választottuk.

A lányunknál sokáig érlelgettük, rengeteg név volt versenyben, pocakon belül se szóítottuk sehogy csak egy becenéven aminek semmi köze a nevéhez.

37. hétre viszont megvilágosodtam:)) és szerencsére a férjemnek is megtetszett amit mondtam (egyébként egyáltalán nem is volt a korábbi listáinkon).

A harmadik gyereknél viszont egyszerűen nem jött az ihlet, több név kalapban volt de vagy én nem voltam elég lelkes, vagy a férjem vagy egyszerűen csak a "jó elmegy" kategória volt.

Aztán végül csak kiválasztottunk 2 nevet direkt ms jellegűeket hogy ha meglátjuk a babát, valamelyik majd csak ráillik:)

Végül is nem is az első nevét használjuk, hanem a másodikat mert egyszerűen megszületett, teltek a hetek és az jött a szánkra úgyhogy azt tudom mondani hogy ahogy megszületik a baba megjön az az "érzés" hogy ez vagy az a neve még ha terhesen nem is jött az "isteni sugallat".

Még gyerek voltam, amikor eldöntöttem/kiválasztottam leendő leánygyermekem nevét, így az apuja ezt már készen kapta :-) Szerencsére neki is tetszett/tetszik, csak a második keresztnéven agyaltunk kicsit.

Második leányom nevét nem én választottam, igazából szerintem nem is illik rá annyira, de 13 éve alatt csak megszoktam valahogy. Bár, senki sem szólítja itthon a "rendes" nevén, csak becenevein. Amit én szerettem volna, azért nem volt jó akkor, mert apukám egyik nagynénjének a nevét szerettem volna, de a néni akkor még élt, és furcsa lett volna egy családban két ilyen név (ritka, bár nem idegen a magyar nyelvtől).

A fiammal voltak a legnagyobb gondjaim :-) Tudtam, hogy három szótagos első és két szótagos második keresztnevet akarok neki adni, de fiúnevek között - számomra - elég kevés az elfogadható három szótagú név. Végül sikerült egy jót választani.