"Én nem foglalkozok ilyennel, majd az oviban megtanulja" - ez tényleg így van? Én esek túlzásba?

Szerintem jól csinálod. 3 gyerekem van, mi egész pici koruktól tartjuk a napirendet, persze nem "mereven" de úgy nagyjából. Nálunk alap a kérem-köszönöm-tessék-bocsánat szavak használata.

Csak a nagyobbam ovis, 6 éves, most megy iskolába. Tényleg sok mindent tanult az oviban, de ezeket az alap dolgokat ott is elvárják. Ott is el kell pakolni ha már nem játszik valamivel. De sok rossz tulajdonságot is tanult, amit itthon nem hall de elkerülhetetlen (csúnya szavak, visszabeszélés) Úgyhogy szerintem otthon is, sőt főleg otthon kell nevelni.

Èn semmi ilyet nem tanítok neki konkrétan, mert szerintem ezt nem tanítani kell, hanem látnia ahogy a szülö csinálja, és ebböl megtanulja.

Nekem lányom szeptemberben lesz 3 éves, megy az oviba, de napirendje már kb 6 hós korától van(pedig közben született a tesó is), egyedül eszik már 2 éve, szándékosan nem borít ki már kb 1 éve semmit sem, ha véletlen akkor segít ha akar, ha nem akar én takarítom fel, de kb 5 alkalomból 2x nem akar. Köszönömöt, kéremet soha nem tanítottam neki, de szinte mindig mondja, mert mi magunk között is használjuk (ha férjemtöl kérek valamit akkor oda teszem, hogy kérem, és ha megcsinálta akkor megköszönöm neki).

Szóval szerintem ezek az alap dolgokra egy gyereket nem szabad tanítani, hanem megmutatni kell, ha a ti életetekben ez benne van akkor ö is megtanulja. Ami viszont fontos, hogy hagyni kell csinálni, pl ha kiborít valamit és felakarja törölni sok anyuka azt mondja: majd én, te csak nagyobb koszt csinálsz. na ezt nem szabad, habár a kosz tuti nagyobb lesz, de hagyni kell próbálkozni.

Én olyan anyukát ismerek, aki mindig azt mondja, ha rendetlenkedik a gyereke, meg ha nem kér elnézést, vagy nem tud valamit, hogy majd az élet megtanítja.

Nem foglalkozik a gyerekkel, most 8 éves, 4 éves korától kezdve ismerem, hát nagyon nem fejlődött azóta. A lányom lassan behozza értelmileg. (3 éves lesz ebben a hónapban)

Amiket csinál az a 8 éves kisfiú az gusztustalan, és neveletlen.

Az én lányom már néha túlzásba viszi az elnézést kérést:D

Tegnap is véletlen becsurgott a pisi (sajnos olyan, mint én voltam kicsinek, az utolsó pillanatig tartogatja, addig totyorog), mert sokáig húzta halasztotta, s utána mondta, hogy bocsi anyuka:D Mi is tanítjuk az alap illemre, mindig ha nem kér elnézést, vagy nem köszöni meg, akkor mondom neki, hogy köszi anyu, bocsi anyu, s egyből mondja is utánam. Így teljesen természetessé válik neki majd, hogy ezeket így kell. És ez a normális szerintem. Hallottam már szülőket, hogy lekiabáltak itt egyeseket, mert a beszélni tanuló gyerekkel tanították, hogy kell bocsánatot kérni...igen, az elején kell kezdeni, mert például én is beleestem abba a hibába, hogy nem követeltem meg elejétől kezdve a rendrakást, s most küzködünk vele.