A kismamákat miért nem hívják be előtt az orvosnál vagy akárhol, ahol sokat kell várni? Vagy azt, aki kisgyerekkel van?

Senki sem írta, hogy hasra kell esni a kismamák előtt!

Te bizonyára szívesen üldögéltél volna az influenza szezonban a háziorvosi rendelőben, ahol mindenkinek taknya-nyála egybefolyik, köhögnek, esetleg elkapsz egy remek hányós-fosós vírust. Gyógyszert kismamaként nem nagyon adnak, mert a legtöbbnek van májkárosító hatása, ami a babát is károsítja.

Nem kényelemből, vagy isteni képzelgésből hívtak be előbb.

Részemről igyekeztem mindig úgy csinálni, előző nap letelefonáltam, hogy mennék, megmondta az asszisztens, hogy kb. mikorra menjek. Tudtam, hogy a hétfő-péntek zsúfolt, mert sokan a hétvégén megtoldva mennek dokihoz, kedd volt a délutáni rendelés, így inkább szerda-csütörtök felé mentem, amikor kevesebben voltak. Mire lementem, kész volt a táppénzes papírom, az asszisztens csak kiadta, legfeljebb megkérdezte, minden oké-e.

Ha diabetológiára, szemészetre mentem, vittem könyvet, magazint, rejtvényújságot, gond és szó nélkül vártam ki a 3-4 órát, akkor is, ha a kettőre kapott időpontom helyett négykor hívtak be. Nem vertem a nyálam, de hogy én terhes vagyok és én menjek előre...Ráadásul többen voltunk ott várandósok, mégis hogyan lehetett volna eldönteni, hogy ki terhes jobban?!

Azért nem mindegy, hogy olyan helyen üldögélsz, ahol nincsenek fertőző betegek, vagy olyan helyen, ahol mindenkinek van valami nyavalyája, csak neked nem.

A háborgók egyébként minden vacakon háborogtak, azon is, ha éppen megérkezett az időpontra jövő (ámbár nem értem, ő is kérhetett volna időpontot nyugdíjasként), a kismamákon, a fiatalokon, az időseken, a köhögőkön, mindenen...

De abba miért nem lehet belegondolni, hogy másnak is lehet baja? Attól még mert nem kismama, lehet, hogy betegsége van, vagy kisgyermekei és akkor ugyanúgy neki se tesz jót, hogy ha elkap valami betegséget.

Egyébként a kérdés pedig nem arra vonatkozott, hogy a fertőző betegek között miért nem hívják be a kismamákat, hanem idézem "akárhol, ahol sokat kell várni"

Én úgy értelmeztem a kérdést, hogy a várakozásra vonatkozik.

A fertőző vírusos kifogással természetesen valahol egyet értek, bár továbbra is állítom, hogy azért mert a mellettem ülőnek nincs nagy pocakja, még lehet, hogy ő is kismama, csak még nem látszik, vagy mondjuk valami betegsége van, amire ha elkap valamit az nagyon nagy kárt okoz.

Én úgy gondolom, hogy mindenki egyenlő, mert nem látunk a másik életébe bele.

A várakozást meg bele kell kalkulálni a dologba, vagy ahogy itt írta az egyik válaszoló, lehet időpontra is menni, vagy a rendelési idő előtt.

"a mellettem ülőnek nincs nagy pocakja, még lehet, hogy ő is kismama, csak még nem látszik, vagy mondjuk valami betegsége van, amire ha elkap valamit az nagyon nagy kárt okoz."

Erre én csak annyit tudok válaszolni, mindenkinek adott a lehetőség, hogy felemelje a telefont, és lecsörögjön a rendelőbe, hogy "doki x hetes kismama vagyok" vagy "xy vagyok, leugranék, mert ez és ez a baj". Aki ennyire életképtelen, azt nem tudom sajnálni.

Tény, nem mindegy, milyen orvos, akihez mész, de nem mindegy, hogy a zsúfolt háziorvosi rendelőbe mész le, vagy olyan helyre, ahol jó eséllyel nem kapsz el semmit.

Az "akárhol" pedig nagyon tág fogalom, mert postán, boltban, hivatalban blődség elvárni ilyet, hogy engedjenek előre, mert kismama vagyok...Aki ennyire el van telve magától, nos, az ne csodálkozzon, ha csalódni fog és nem borul le mindenki a pocakja elé...

Patikában engedtem már előre kisgyerekest, mert a gyerek beteg volt, én meg csak vitaminért és tesztcsíkért mentem. Volt, hogy kérés nélkül maga elé engedett egy idősebb hölgy a betegfelvételnél. Nem kértem, de annyira jól esett, egész nap vigyorogtam tőle.

Elvárni nem szabad, de ha udvariasak velünk, jót akarnak nekünk, azt sem szabad, hogy "én csak terhes vagyok, nem beteg, ne is kezeljenek úgy, mert én a végletekig mindent kibíró faxa csaj vagyok, akkor is, ha szétszakad a derekam, de a rohadt büszkeségem nem engedi, hogy elfogadjam a segítséget".

Én egy szóval sem mondtam, hogy ha felajánlják,akkor visszautasítom, hogy márpedig nem nem nem.

Persze,hogy jól esik.

Én csak azt mertem szóvá tenni, hogy ahogyan te is írtad elvárni nem szabad. Ugyanis nem tudhatom, hogy a másik várakozó életében mi zajlik. Mint írtam már többször is, ha nem volt kedvem várakozni, odamentem rendelési előtt,vagy időpontot kértem.

És mivel a kérdés az akárhol-ra vonatkozott, nem pedig a fertőző betegek közötti várakozásra, mertem megkockáztatni, hogy a kérdés arról szól, jogosan várja-e el egy kismama, hogy mindenhol előre engedjék. Én pedig úgy gondolom, hogy nem, nem jogosan várja el.

Ha valakit megbántottam, akkor elnézést kérek, lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam, nem az volt a szándékom, hogy azt sugalljam, minden kismama verjen sátrat a tüdőgondozóba például, hanem csak arról próbáltam kifejteni a véleményemet, hogy szerintem a nőgyógyászaton, vagy például a postán mindenki kivárhatja a sorát.

Ha pedig valaki rosszul van, az bekopog, vagy szól. De rosszul pedig bárki lehet, nem csak a kismamák és a kisgyermekesek.

Körül belül ezt próbáltam mind egyes válaszomban megfogalmazni.

Ha érthetetlen voltam vagy sértő, azt nagyon sajnálom.

De vegyünk egy példát. 10 hetes kismama, szörnyű szédüléssel, hányingerrel küszködik,ráadásul még a munkahelyéről is késésben van, áll sorban a postán. Nem fogják előre engedni, mert nem látják, hogy várandós, hiszen még nincsen pocakja, és tábla sincs a kezében, hogy rosszul érzi magát. Ha megkérné az előtte várakozókat, hogy nagyon rosszul van, nyilván előre engedik.

De senki nem lát bele a másik fejébe.

Vagy mondjuk fordított esetben nagy pocakos kismama áll a sorban, a sor végén pedig egy fiatal, egészségesnek tűnő nő, aki mondjuk már fél órája az anyák napi ünnepségen kéne legyen, esetleg még van nála három szatyor is. Senki nem látja rajta, hogy van gyereke, vagy siet valahová, és természetesen a kismamát engedik előre, pedig lehet, hogy a kismama mondjuk éppen nem siet sehová.

Ez most két szélsőséges példa volt, amivel próbálom demonstrálni a véleményemet, tehát, hogy nem tudhatjuk a mellettünk várakozó élethelyzete éppen milyen.

Ha pedig valakinek nagy nyűgje van, az szépen megkéri, hogy engedjék előre., vagy időpontra megy.