Ezt az érzést minek neveznétek? Normális, hogy ilyen hülyeségek eszembe jutnak?

A gyerekekkel egész héten egyedül vagyok, és ha az örökmozgóimat nézem ugye mellettem éri őket e legtöbb baleset- motorozás közben elesik, leesik, elesik... amit persze a súlyosságától függően a puszitól a dokiig bezárólag el is rendezek.

Ismerem már őket.

Na de amikor nem velem vannak akkor szó szerint hülye aggódás tör rám, ami hétköznap elő se jön. Mintha más nem is tudna vigyázni rájuk.

Viheti őket akárki a családból 10perctől 1hétig, és el is tudok lazulni nélkülük, de közben egy hülye hangocska a sok lehetséges bibit ecseteli a fejemben.

Most is lassan 1,5órája elmentek az apjukkal, tudom, hogy majd egy óra az út oda-vissza, apjuknak van egy kis dolga+ plusz a kicsik szerintem ráveszik egy fagyira, vagy játékboltozásra, vagy bármire... És mégis lesem az órát, hogy most már itthon kéne lenniük, és stb.

Tiszta zizi vagyok, mert most végre nyugiban ehettem, nézhetek egy filmet, csend van, de...

Ugye ez még normális?