Az normális, hogy kevesebb az életterem amióta gyerekeim vannak, mint tinédzserkoromban otthon anyukáméknál?

Nálunk a háló tabu. Oda nem jöhet játék, nincs evés-ivás. A gyerekek persze jöhetnek, de csak kicsit beszélgetni, mondókázni, hancúrozni a nagyágyon. De ha már babázni vagy legózni akarnak, akkor irány a nappali vagy a gyerekszoba.

Te is jelölj ki egy ilyen helyet. Ha mást nem, az ágyat és a környékét. Ami játék oda kerül, x napig nem használható. Ha újra beviszik, megy a kukába.

*szobájában

*mindenkinek

Nálunk is ez van, bár mi 1+2 félszobásban lakunk. A háló tabu. Szerintem ez még így lenne, amíg el nem költöznek! :)

Már nagyon idegesít ez az állapot, szerencsére hamarosan családi házba költözünk! Már alig várom!

Nem tudnátok csak az egyik szobát kialakítani a gyerekeknek? Bár így is nagyon szűkös.

Nálunk is a nappali a hálószoba egyben, de a fiammal is tisztáztam már (újra és újra), hogy a nappali az voltaképpen a mi szobánk, neki van sajátja. Ami a nappaliban van, azt tartsa tiszteletben. Oké, hogy ott néz tévét, játszik is ott, de amit oda kihoz, azt vissza is kell vinnie a szobájába, ha már nem játszik vele, mert a nappali nem játékraktár. Ami pedig nem az ő holmija, ahhoz nem nyúlhat engedély nélkül. Nyilván nem olyasmire gondolok, amit mindenki megfogdoshat, de pl. a könyveket a könyvespolcról nem rámolhatja le, csak mert neki olyanja van, mert azok javarészt az én könyveim. Neki is vannak sajátjai, az ő szobájában.

Szóval ki kell jelölni a határokat, meg kell hozni a szabályokat, hogy melyik szobában mit lehet, és tisztázni, hogy nekik is megvan a szobájuk, nektek is a tiétek, és a ti szobátokban a ti dolgaitoknak van helye elsősorban.