Szülök mit szóltok ahhoz, hogy a lányotok vagy fiatok el van hízva, nagyon kövér?

bár nem vagyok szülő, de a megelőzés lett volna a legfontosabb. Ha már késő, akkor a legjobb, ha olyan ember tanácsol neki dolgokat, vagy látja a szülőn az igyekezetet, hogy olyan kaját, és annyit rak az asztalra, amitől nem hízik tovább a gyerek. Liszt, cukor egyre kevesebb, és sok sok zöldség. Idővel összeszűkül a gyomra, majd fogyni kezd, és idősebb korban már lesz normális testalkata. Soha nem késő elkezdeni, mert ha nem is párkeresés szempontjából nézzük, akkor egészségügyileg is nagyon hasznos. (érrendszer, szívinfarktus, ízületek, légzés, terhelhetőség, stb...)

Ha nem élnek már együtt, akkor csak kedves tanácsokkal lehet segíteni...

Ha a gyerek el van hízva, az szinte mindig a szülő(k) hibája! Én is nagyon csúnyán meghíztam, persze ba_szoga_tást azt kaptam dögivel, de segítséget még akkor sem, amikor kértem. Aztán felnőttem, elköltöztem, elegem lett, és életmódot váltottam (otthon csak a zabálást láttam): az eredmény 50 kiló mínusz lett, megtanultam normálisan enni, és sokkal jobban érzem magam.

Én mondjuk eleve nem hagynám elhízni a gyerekemet, mert már csöpp kora óta belénevelném, hogy az a fontos, hogy minőséget egyen, ne mennyiséget, hogy fontos a rendszeres mozgás stb.

A nővérem anyu miatt hízott meg. Ha evett az volt a baj, ha nem akkor meg az. Érzelmileg zsarolta, utána meg bunkón a szemére hányta, hogy milyen kövér. Most is csinálja és azt látom, hogy a tesóm már csak dacból sem fog lefogyni, mert így akarja megmutatni, hogy ő ettől erősebb. Nem jó taktika, de valamennyire igaza van.

Aztán megszülettem én, velem is próbálkozott, de én nem hagytam magam. Most is folyamatosan próbálkozik, de már vagyok annyira felnőtt, hogy tudjam mire van szükségem. Minden alkalommal, amikor otthon vagyok elmondja, hogy kövér vagyok (egyébként nem...) és, hogy ennek nem lesz jó vége. Ha otthon vagyok, én is csakazértis folyamatosan eszem, hogy lássa, ezzel a bunkósággal nem tud irányítani. Szóval gyerekként azt látom a saját példámon keresztül, hogy meg kell találni azt a taktikát, amivel el lehet magyarázni a gyereknek, hogy miért nem jó így neki. De ehhez ismerni kell a gyereket (ami nálunk nem nagyon működött).