Hányan vannak itt, akik 19-20 éves korukban szültek?

Itt vagyok én is, harmadiknak :)

19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem.

A szüleim először próbáltak lebeszélni, de hát amikor látták, hogy én ezt komolyan gondolom, akkor már mellém álltak, támogattak mindenben. Meg azért az is hozzá tartozik, hogy szerencsére nekem akkor már volt munkahelyem, volt gyed-em, volt hova visszamennem később dolgozni (más kérdés, hogy máshogy alakult utána, de ez ilyen szempontból nem is lényeges).

A barátaim nem néztek ferde szemmel, legalább is hozzám nem jutott el ilyesmi. Akikkel igazán jóban voltam, azok velem együtt örültek, leszámítva, hogy a barátomat nagyon nem kedvelte egyikük sem (tett érte, hogy ne szeressék). Mondjuk ugyanez a szüleim részéről is megvolt, asszem nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy már nagyon régóta nem is vagyunk együtt. Szóval a barátok: én el is csodálkoztam rajta, hogy mennyien vannak, akik velem együtt örülnek. Nekem nincs nagy családom, nincs sok testvérem, nincs sok nagynéni, nagybácsi, meg mindenféle rokon, mégis annyian jöttek be hozzánk a kórházba, hogy teljesen úgy éreztem magam, mintha valami kiterjedt, összetartó rokonságom lenne :) Kár, hogy ezeknek a barátoknak a többségével már nem igazán vagyunk napi kapcsolatban, mert a legtöbben az ország különböző pontjaira kerültek, sőt, sokan Európa másik csücskeibe :(

Nos, azóta eltelt hat év, nagy, ovis fiam van, én 26 éves vagyok, mondhatni ő komolyított meg annyira, hogy befejezzem a korábban "szarok rá" üzemmódom miatt félbehagyott sulimat, lassan a diplomám is a kezemben lesz, dolgozom is, idő közben lett új párom is, akivel már együtt élünk, közösen neveljük a kisfiam, és mostanában kezdett nálam bekattanni megint, hogy nagyon szeretnék már babát újra (de most még nem lehet, sok más tervünk van még, ami már tényleg nem tűr halasztást).

Bocs a kisregényért, nem terveztem ilyen hosszadalmasra :)

Én most vagyok 20 éves és terhes. :) Tervezett baba volt , anyukám örült , mamám először nem igazán és apa sem, de megbékéltek vele, nagyon várják már. A férjemmel nagyon jól megvagyunk , mindig énekel a pocaklakónak és simogatja a hasam, beszél hozzá. :) Örülök, hogy most terveztük a babát, szerintem nagyon jó lesz fiatal szülőnek lenni. Férjem dolgozok és bármit megtenne értünk. :) Nagyon várjuk már a mi kis drágánkat. :)

37+2 hkm