Akik tizenéves korukban estek teherbe megbánták, hogy akkor szültek? Elmesélnétek mi hogy volt?

Szia,

én 17 éves vagyok és november elejére vagyok kiírva. Az én történetem nem túl szép, tulajdonképp megerőszakolt az akkori "szerelmem" és terhes lettem, de nem akartam elvetetni. Most az örökbeadáson gondolkodom, de nem tudom, hogyan tovább..

Kedves első, őszintén sajnálom!!!

Én 19 évesen estem teherbe, nem terveztük, de nem is bántuk. Sosem bántam meg, pedig ennek lassan 20 éve, és már rég nem vagyunk együtt az apával.

*apukának

utolsó voltam

Első válaszoló. Én nagyon tisztellek, hogy nem vetetted el. Esélyt adtál neki az életre még ha nem is tudod te nevelni. Olyan kár, hogy alig van ember aki így gondolkodna!

Én is tizenéves vagyok, nem lett volna itt az ideje a babának, de mindent meg tudunk neki teremteni szülői segítség nélkül amire szüksége van és nagyon nagy szeretettel várjuk.

Én 33 évesen szültem, de a legjobb barátnőm még nem volt 18, amikor szült. Össze is házasodtak az apával, de nem a baba miatt, habár az esküvőn már terhes volt, de még nem tudtak róla. Pár év múlva elváltak, később egy kollégám felesége lett, így ismerkedtünk meg (azóta ők is elváltak tizenvalahány év után). Ő egyáltalán nem bánta meg, hogy korán szült. Ő 10 évvel idősebb nálam, de évekig együtt jártunk bulizni, szórakozni. A fia kollégista volt, aztán a suli után kiment külföldre dolgozni. Még most se mondható, hogy öreg lenne, még mindig előtte az élet. Már 35 éves korában elég nagy volt a gyereke, hogy önálló legyen, és a barátnőm is élje és élvezze az életét, a "nehezét" már letudta. Mire az én gyerekem 18 éves lesz, addigra én 51.

Egyszer beszélgettem egy nővel egy hosszú vonatúton, 17 évesen szült, és ugyanezeket mondta, ő se bánta meg, hogy korán vállalt gyereket. Sőt, a párom anyukája is 17 évesen szült, de őt még nem kérdeztem erről, de nem hiszem, hogy megbánta. Ott az apa volt az első szerelem, együtt is maradtak nagy szerelemben a 9 évvel ezelőtti haláláig (én már sajnos nem ismertem az apósomat).