Arra lennek kivancsi, hogy csak az en idegrendszerem gyenge, vagy mas, tobb eve otthon gyermekeket nevelo anyukaknal is eler egy hatart a sok turelem, elfojtott indulat, nem pihenes, nem kikapcsolodas okozta benso feszultseg?

Én sem bírtam sokáig itthon.

Ha vissza tudsz menni dolgozni, akkor szerintem menj vissza.

Egy idő után a többségnek tuti tele lenne a hócipője. Egyszerűen nehéz, sokszor nem is fizikailag megterhelő, hanem idegileg. Az átlag munkahely is nyugisabb hely egy gyerekektől hemzsegő otthonnál :)

Ha módod van rá, menj vissza dolgozni, jót fog tenni.

5,5 évet voltam itthon 2 gyerekkel és bizony az utolsó 1-1,5 év kínszenvedés volt a számomra!

Az elején még élveztem az itthonlétet, főleg amikor még csak a nagyobbik fiam volt és jól álltunk anyagilag, így jöttünk-mentünk egész nap, de utána a kicsi és a válság egyszerre köszöntött be és baromira kiakasztott, hogy kb. 1/3 annyi pénzből kellett kijönnünk, mint addig, miközben a párom látástól-vakulásig dolgozott, így mindent egyedül kellett megoldanom :(

Majdnem 2 éve már, hogy újra dolgozom, de sajnos nem sok minden változott itthon. A párom továbbra is rengeteget dolgozik, így továbbra is mindent egyedül csinálok, hozom-viszem a gyerekeket oviba-suliba, utána edzésekre, én járok szülőire, én viszem orvoshoz őket, na meg a főzés és a háztartás is egyedül az én reszortom, ahogy a számlák és hivatalos ügyek intézése is.

Ettől függetlenül imádom a munkám, fel nem adnám semmi pénzért, sőt esküszöm néha alig várom, hogy mehessek dolgozni, mert komolyan néha úgy érzem, hogy sokkal jobban szeretek dolgozni, mint itthon robotolni és folyamatosan egyensúlyozni a 2 gyerek között :(

Hülyén hangzik, de szinte a melóhelyemre járok pihenni és feltöltődni! Jó érzés emberek között lenni, jó érzés csinosan felöltözni és látni, hogy ezt észreveszik, megdicsérik, na meg persze a legjobb, hogy a munkámról közvetlen visszajelzéseket kapok és hogy van értelme annak, amit csinálok és ezt többen, többféleképpen megköszönik (szóban, írásban, mosollyal, kedvességgel, pénzben stb)!

A házimunkának semmi értelmét nem látom, mert hiába robotolok egész nap vele, akkor is fél perc alatt tönkrevágják a gyerekek. A főzés ugyanez, mert 5 perc alatt megeszik a 3 órán át gyártott kaját és csak a dzsuva marad utána, ami megint csak rám vár...

Viszont sajnos nálam a belső feszültség ugyanúgy megmaradt, hiszen konkrét pihenés tul.képpen így sincs. Szinte soha nincs egy nyugodt percem sem, amikor egyedül lennék és nem nyaggatna legalább 1 gyerek, vagy meredne rám szemrehányóan pl. egy rumlis konyha vagy a teregetnivaló stb.

Sajnos ezt csak az érti meg, aki benne van vagy átélte ezt.

Bocsi, hogy ilyen katyvasz lett az egész és hogy igazából nem tudok tanácsot adni, csak jól kipanaszkodtam magam :)