Kedves anyukák, mi a tapasztalat: ha már nincs bizalom a szülők között, akkor kár a gőzért, a "gyerekek miatt együtt maradni"?

Inkább külön és kiegyensúlyozottan, boldogan, mint együtt de folyton veszekedve, elhidegülve, érzelem mentesen. A gyerek akkor érzi jól magát, ha a szülei is.

Hát, nyilván helyzet és egyéni érzékenység is válogatja hogy ki meddig és mit tűr, de ahogy írtad, ha szeretet nincs, ott már nincs miről beszélni. Valószínűleg ha együtt is maradtok a "gyerekek miatt", ők ezt akkor sem egy békés, harmonikus családi egységnek fogják megélni. Akkor inkább két kiegyensúlyozottabb különélőszülő, mint a marakodás. Szeretet nélkül nem megy. A lehető legjobbakat kívánom nektek.

Inkább külön.

Személyes tapasztalatom nincs, de közelebbi családomban több helyen előfordult, hogy együtt maradtak a gyerekek miatt. Odáig fajult a dolog, hogy már annyira utálják egymást, hogy nem tudtak békésen elválni, elhúzódott a válóper, és később is a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat sem tudják békésen megbeszélni. Szóval szerintem jobb különválni, ha már nincs szeretet, mielőtt még eljön a gyűlölet.

Inkább külön, mint utálkozva vagy háborúzva. A gyerek nem fogja megköszönni, ha állandóan az üvöltözést hallgatja, vagy azt látja, hogy a szülei miatta boldogtalanok.