Bevinnétek a kórházba 4 hónapos babátokat ha műtétre kell befeküdnötök, és ha az újszülött osztályon vigyáznak rá? Vagy megvárnátok, hogy már ne szopizzon? Sérvműtétről van szó.

3 hónapos és 2 napos volt a lányom, amikor engem műtöttek (nem volt elhalasztható a műtét), nem mertem bevinni a kórházba szoptatásra, mert nagyon féltem attól ,hogy elkap mindenféle kórházi bacit

mi abban állapodtunk meg a dokival, hogy minden vizsgálatot megcsináltattam előre, így a műtét reggelén kellett csak befeküdnöm, elsőként műtött és másnap reggel elsőként kaptam meg a zárómat, hogy mielőbb mehessek haza a picihez

kevesebb fájdalomcsillapítót is kaptam, hogy minél előbb kiürüljön a szervezetemből és újra szoptathassak

ha lehetőséged van elhalasztani a műtétet és nem megy az egészséged rovására, akkor halaszd el inkább, amíg nagyobb lesz

nálunk ráadásul szülésnél azt mondták ,hogy ha saját felelősségre valaki hazamegy korábban és a babájával lesz valami, ami miatt vissza kell jönni, akkor nem jöhetünk vissza az újszülött osztályra csak a normál kórházi osztályra, nehogy megfertőzzük az újszülötteket

Biztosan nem vinném be.

Nekem a fiam két hónapos volt, amikor műtöttek.

Itthon sokkal jobb helye volt neki apukával, mint a kórházban idegenek között, ráadásul nem is hinném, hogy működne, és be lehetne adni csak úgy.

Én állandóan fejtem, fagyasztottam a tejet, azt kapta, amíg kórházban voltam.

A szoptatás miatt sem lehetett volna bent, mert az altató szer miatt 24 órán keresztül nem lehetett szoptatni. Arról nem beszélve, hogy volt nekem elég bajom, a babát örültem, hogy apuka ellátja otthon, és nem kell nekem frissen összevarrt hassal. És nem is tudtam volna....

Én két hétre kerültem kórházba császár után műtéti szövődmény miatt, de nem engedték a két és fél hetes babám babám "vissza" (mondván szabály, hogy aki egyszer már kiment, nehogy behozzon az újszülötteknek valami fertőzést). Végül sok sírásomra kerítettek valami külön szobát, ahol egyszer láthattuk egymást - így is aggódtam, nehogy elkapjon valamit, mert látszatra elég kérdéses volt a higiénia -, de aztán kiderült, hogy hál'Istennek két nap múlva egyébként is mehetek haza.

Ezek után nem sok reményem volt, hogy még szoptatni fogom (szigorúan háton fekve nem igazán tudtam fejni sem a két hét alatt, max. a nayakamba, ha már be akart gyulladni), de 3 hós korára újra csak anyatejes lett és végül csak 16 hós korában szokott le.

A sérvműtét nem az a sürgős fajta beavatkozás egyáltalán, egy évet simán lehet tolni. Tudom, mert engem is műtöttek lágyéksérvvel - ami amúgy a műtét után 1 hónappal kiújult, azóta eltelt 13 év, szültem két gyereket és most várom a harmadikat. Nem lett rosszabb mint műtét előtt.

Tehát, én megvárnám amíg nélkülem is elvan mondjuk egy napig (gyereke válogatja, a fiamnál ez az idő 16 hónaposan következett el, a lányom 22 hós és még nem hagynám itthon fél napra sem), és szintén mint egyik válaszoló írta, mindent felgyorsíttatnék amit csak lehet, saját felelősségre hazajönnék, stb.

Ha valami miatt nem lehetne várni a műtéttel, akkor úgy intézném, hogy ne másik osztályon legyen hanem ott velem, mellettem és amint csak lehet, műtét után szoptatnám, felvenném, mindent csinálnék vele amit amúgy is. Emiatt nem sietném el a hozzátáplálást, az elválasztást meg pláne nem.