Volt már vki nagyon látványosan irigy a gyerekedre vagy rád? Miben mutatkozott meg?

Igen. Anno akkor még kisfiamra,gyönyörű arcú,szemű kis srác,nagyon divatosan öltöztettem és mindent megadtam neki.

Óvodáscsoportban kiközösítették,bántották-otthoni sugallatra. "-Anyukám ezt mondta,apukám azt mondta."

A röhej,hogy nem is voltunk gazdagok,burdából varrtam sok cuccát:)

A sógornőm: Mindent irigyel, amit elérünk, vagy megtanul a gyerek, de az eredmény mögötti munkát nem értekeli, hanem kritizálja.

Pl: Az enyém szeret számokkal játszani mások előtt is szoktunk ilyet, mivel kéri= "produkáltatom a gyereket", "hagyd játszani a gyereket, túl sokat foglalkozol vele stb".

Enyémet megdícsérik az óviban = "pedig én látom a szemébe, hogy később felkötheted a gatyádat". Ha valamit elront az én gyerekem, konkrétan kivihogja. (nem tudok jobb szót)

Amíg vállalkozásunk volt = szerencsétek van, amikor csődbe mentünk = Semmit nem mondott az ég világon. Amikor hétvégi házat vettünk = drágálta, rossz helyen van. Amikor otthon volt a gyerekkel, halálra dolgozta magát az egy gyerekkel otthon a saját bevallása szerint, pedig kapott segítséget. Amikor én 2 gyerekkel maradtam itthon, segítség nélkül akkor osztotta a észt, hogy ugye milyen de esze ágában sem volt segíteni.

Mikor vissza ment dolgozni, akkor az milyen jó, meg ő a hős stb. Most, hogy én megyek vissza = megtudom, hogy mi a magyarok istene. (pedig kb 3x annyit dolgoztam életemben, mint ő, pedig ő az idősebb és kevésbé iskolázottabb).

Sztem ezek irigységre utaló jelek..

"barátnőm" kijelentette, mikor megmondtam, h terhes vagyok, h ez nem igazság, neki kellene terhesnek lennie, mert ő régebb óta vágyott gyerekre!

Amíg terhes nem lett nem állt velem szóba... :-(

Kolléganőmmel kb egyszerre lettünk terhesek. Kijelentette, hogy én beárnyékolom az ő terhességét, és amikor az ő terhességéről van szó én ne szóljak bele mert akkor őt ünnepelik, az enyémről majd külön lesz szó máskor.

Előtte nagyon jóban voltunk, majdhogynem barátnők. Ezután már csak jópofizom vele.

Kisfiam édesapja brit állampolgár.

Már elváltunk, amikor a gyermekünk 2 éves volt.

A kezdetektől mindkét nyelven beszéltünk a picihez, amikor elváltunk, egyedül maradtam, akkor is folytattam a "hagyományt" azzal, hogy angol meséket is olvastam, később angol társasjátékot is játszottunk, angol mondókákat tanultunk, angol dalokat is énekelgettem neki stb.

Mára domináns magyar nyelvhasználat mellett angolul is mindent ért, kommunikál- nekem ez nagy eredmény és mindezt egyedül, játékosan, nem tanulva, erőltetve.

Ismerősök, játszótéri ismerős kisgyerekes családok, anyukák irigykedve szólnak be, hogy "jajj neked könnyű, mert az apja külföldi, semmit sem kell tennie a gyereknek érte és megtanulja" stb.

Nem értem egyébként, hogy miért, hiszen velem él, én foglalkozom vele, én szerzem be a könyveket, társasokat, idegen nyelven a kedvenc meséket stb.- de nem szólok semmit. Továbbra is hiszek abban, hogy hosszabb távon megtérülhet.

Ugyanígy van egy barátnőm 2 gyerekkel- a nagyobbik kislánya egyidős az én fiammal. Besikerült egy második gyerek, aki lehet, hogy nem kellett volna, legalábbis a barátnőm nagyon megváltozott- állandóan panaszkodik, lepasszolja a gyerekeket akinek éri, el van fáradva stb.

(takarítónő van, ételrendelés van, nagyszülők nonstop ott vannak, férj egyedül képes eltartani a családot, nem kell dolgoznia, már a második előtt sem kellett stb.)

Ő szokott megjegyzést tenni, hogy: "jajj, neked könnyű, csak egy gyerekkel kell elbírni, bezzeg..."

Akkor mosolygok és kedvesen megjegyzem: Igen, MOST pontosan az nálatok a felnőtt -gyerek arány (2:2), mint nálunk (1:1)- csak nekem egy személyben kell megküzdenem a munkával, háztartással, anyagiakkal, műszaki és ügyintézési dolgokkal is- de igazad van, könnyebb nekem :)

Másik 3 gyerekes ismerős családi kapcsolatai, élettársi viszonya rettenetesen zilált, így az édesanya valóban sajnos nagyon türelmetlen, ideges- ez meglátszik a gyerekeken is, akik 1-1,5 év korkülönbséggel születtek, így már kb. 5-6 éve otthon van. Ahogy az anyuka külseje, úgy az otthonuk is csúnyán amortizálódott (talán depressziós lehet), a kicsik tényleg elhanyagoltak, piszkosak, otthon áll a bál vagy a családi pletykálkodás, anyós-meny cirkusz vagy megcsal-e a párom jellegű szappanoperák... így nem is csoda, hogy leggyakrabban a tévéhez küldött gyerekek közül kettő sajnos problémás, nevelési tanácsadóba, fejlesztésre kell járni, illetve a legnagyobb nem tudta időben kezdeni a kortársaival az iskolát...

Az ő megjegyzése az szokott lenni, hogy "neked könnyű, nincsenek BETEG gyerekeid, megtudnád, ha lenne 3 ilyen kölyköd, neked könnyű, mert dolgozni jársz (!)" (szerencsére az ő gyermekei sem betegek...)

Erre pedig azt szoktam válaszolni, hogy milyen jó, hogy eldönthetem, hogy hány gyermeket tudok vállalni anélkül, hogy beleroppannék :)

Ha találkozom valamelyikükkel, akkor mindig megy az irigykedés, hogy "jajj, hétvégén biztosan megint valami jó helyen kirándultatok vagy gyerekprogramon voltatok, máskor szervezzél már úgy, hogy mi is menjünk" stb.

(már feladtam, hogy összeszervezek ilyen napokat velük, mert vagy lemondták vagy az egész nap arról szólt, hogy nyeltem pl. 3 verekedő gyerek mellett...)

Ilyenkor az a válaszom, hogy

- ezek a programok fent vannak a neten vagy ki van plakátolva pl. a bábszínház előtt

- nem kerül sokba egy kirándulás, inkább csak akaraterő és pár szendvics vagy egy gyerekbelépőjegy

- azért, hogy hétvégén egy-egy napot értelmes, tartalmas programmal tudjunk tölteni, előre készülök, cserébe hétköznap este húzok bele pl. a házimunkába, de ezt senki nem látja emögött- könnyebb a tévé előtt punnyadni és irigykedni valóban.

Nem kell ezeket a dolgokat komolyan venni, át kell lépni rajta.

Utolsó, amiket te írsz, azok nem feltétlenül írigykedések:

Idegen nyelv: Még ha te is foglalkoztál vele kint éltél, volt lehetőséged komolyan elsajátítani a nyelvet. Én is itthon ezt-azt tanítok a gyereknek, de annyira félek, hogy hibásan teszem, hogy kevés dologra tanítom angolul.(egy-két mondóka, szavak, én is vettem könyveket, memoriakártyát, cd-t) de egyáltalán nem érti az angol nyelvet azokon kívül, amit tanítok neki) De, ha én most úgy érzem, hogy neked könnyebb a helyzeted, attól még nem vagyok írigy. Szerintem is meg fog térülni, és folytasd ezt!

A másik meg: egy nagyon jó barántőm maradt 1 gyerekkel egyedül, nekem meg adott 2 kisgyerek 2 év korkulünbséggel és egy apuka aki este 7-reér haza. Namármost, ezzel a barátnőmmel sokszor megbeszéltük, hogy neki miben könnyebb, és miben nehezebb. (neki pl. 2 hetente elviszi az apukája a gyereket és van ideje pl. megcsinálni az elmaradt háztaráts, esetleg bulizhat egy jót, de amiket te írtál, minden rá hárul) Attól még hogy ilyen szóba kerül, attól még nem vagyok rá írigy, egész egyszerűen csak beszélgetünk erről és nem is cserénék vele.

A depis anyuka külön téma. Ahol így "eldurvult" náluk a helyzet, ott vagy segíteni kell, vagy távol maradni. Még az is lehet, hogy tényleg irigy, de nála "elfogadható, ha tényleg beteg."

Tudod, nem mindig úgy van ahogy azt te írtad, hogy annyi gyereket vállalni, amibe nem rokkanok bele. Akkor minden nőt/anyukát leírhatnál, aki egyedül maradt több gyerekkel és panaszkodik is.

Másfelöl pedig -nyilván neked is feltünt, hogy - panaszversenyt csinálnak az anyukák. Annyiszor találkoztam azzal, hogy egymásra kontráznak kinek volt rosszabb egy -egy szituban, empátia meg nulla.

Kedves 8-as,

7. válaszoló vagyok.

Ezúton is köszönöm az ismeretlen kioktatást.

Bizonyára igazad van: az ismerőseimet valószínűleg jobban ismered- kár, hogy a kérdés nem erre vonatkozott.

Az általam leírt esetek valóban irigységből adódnak- írásban valóban nehezebb ezt jól, de kultúráltan érzékeltetni.

Nem írok le, nem nézek le senkit, nem ítélek el senkit- így téged sem- nem érdekel, hogy ki hány gyereket mire vállalt- ismeretlenül semmiképp. A véleményemben leírt esetekre adott KONKRÉT választ lehetett olvasni.

Ugyanígy nem is kommentelem le más véleményét azzal, hogy mennyire nem úgy van, ahogy ő tudja az ismerőseiről.

Ami neked irigység, nekem meg sem kottyan, de fordítva is lehet. Ami számomra már zavaró és az én értékrendemtől nagyban elüt, az neked nem tűnik fel.

Ezért VÉLEMÉNY.