Akinek több gyereke van hogyan tudja majd biztosítani a jövőjüket (továbbtanulás, lakás. Stb)?

Nagyon egyetértek veled kedves kérdező, én is így látom ezt az egészet. Mire a gyerekem odakerül, hogy egyetemre menjen, addigra tuti nem lesz ingyenes a felsőoktatás semmilyen formában sem, jelenleg sem olcsó. Ha ne adj isten a kisfiam úgy dönt, hogy orvos szeretne lenni, akkor mégis hogyan tudná finanszírozni a félévenkénti 1 milliós tandíjat? Önerőből sehogy. Orvosi mellett ugye dolgozni sem lehet, kötelező a bejárás, de még ha dolgozna is, gyakorlatilag havi 150-200ezret kellene keresnie nettóban, hogy a tandíjat befizesse és a könyveit megvegye. Ezt sehogy nem tudná megoldani, tehát fel kellene adnia az álmát, hogy orvos lehessen. Ha más hivatást választ akkor persze diákhitelből meg lehet oldani, de nem szeretném ha a gyermekemnek is olyan nehéz lenne amilyen nekem most.

Én azért szültem a gyermekemet, hogy boldoggá tegyem és mindenben segítsem, nem pedig azért, hogy húzzak egy strigulát (hogy na ez is megvan)vagy, hogy nekem jó legyen. Aki azért szül több gyereket, hogy jaj ha meghal az egyik akkor legyen másik, annak nem való gyerek. Sőt, szégyellhetné magát, hogy egyáltalán ilyesmire gondol! A szomorú az egészben az, hogy abba a legtöbb ember nem gondol bele, hogy saját maga teszi tönkre a gyerekei életét pusztán önzésből. Nagyon valószínű ugyanis, hogy ha a gyereket nem tudja taníttatni, akkor neki sem lesz semmi kilátása arra az életben, hogy egy kicsit jobban éljen mint a szülei. (tájékoztatásul azért elárulom, hogy a felsőoktatásban a tankönyvek sokkal drágábbak mint a középiskolában, akár 50-60ezer forintba is belekerülhetnek félévente!)

Szia!

Nem értek egyet az első válaszolóval. (nem vitatkozni akarok, mindenki csinálja úgy ahogy gondolja) Én Veled értek egyet kedves kérdező és pont azzal érvelek amivel Te. Igaz nekünk van saját házunk, autónk nincs, mert el kellett adni a hitelek miatt, nem vagyunk gazdagok, de azért enni van mit.

Az én családom azzal jön, hogy kell még egy gyerek, mert jó ha van testvére. Szerintem meg nem jó. Nekem van kettő is és világ életemben egyke akartam lenni (ők is) alig vártam, hogy elköltözzenek otthonról és ne kelljen osztozkodni, ne kelljen elviselnem őket, mindig bántottak, kioktattak, csúfoltak, mert nagyobbak voltak, én voltam a legkisebb és mindig én szívtam meg. Sose kaptam meg a szüleimtől a kellő figyelmet, gondoskodást mert sok volt nekik a három gyerek, valakinek mindig volt valami baja. Igazából egyikőnknek sem adtak soha semmit, se lakást se kocsit semmit. Amikor férjhez mentem kaptam egy ebédlő asztalt anyukámtól és kifújt! A nagymama adott minden unokának 10-10 ezer Ft-ot, ágyneműt, törölközőt és ennyi. Én nem akarom, hogy az én gyerekem is így menjen el otthonról egy asztallal meg két törölközővel. Igenis a mai világban meg kell gondolni, hogy hány gyereket vállalunk mert nem csak addig lesz a gyereked még befejezi az iskolát, utána is illendő gondoskodni róla, egyengetni az útját, lakáshoz segíteni. Nem szabad túlzásba se vinni. Ez mint nevelés kérdése. Nem lesz belőle egy elkényeztetett majom attól, hogy lakáshoz segítem őt.

Mennyivel jobb ha vannak négyen-öten és nincs miből külön költözniük? Mondjam neki, hogy gyertek kisfiam ide a feleségeddel (netán gyerekeiddel) majd el laktok itt a fészerben, de jól húzódjatok össze, hogy a húgodék is elférjenek, mert ugye neki se tud édesanyád házat venni, ők is itt maradnak velünk. Aztán majd élünk szépen 80 m2-en húszan mint a heringek...

Első vagyok, szerintem meg egy gyerek nem gyerek, és manapság azért küzdenek annyian mindenféle szociális problémákkal, fóbiákkal, mert el vannak kapatva egykeként, nem tanulnak meg közösségben élni, tisztelni a másikat, amihez igenis a család a legjobb környezet és jó esetben példa.

Utolsó hozzászólótól azért megkérdezném (szintén nem piszkálódás, épp csak gondolkozz el) hogy azért, mert neked valami nem stimmelt a családi viszonyaidban és ez láthatóan mély nyomot hagyott benned, csupán ezért a gyermekedre rákényszeríted azt az életformát, amit te magad szerettél volna? Lehet hogy ő éppen testvért szeretne, és az lesz a baja egész életében, hogy nincs neki. Egyébként még egy érv a több gyermek mellett, hogy azért a szülők halála után van kibe kapaszkodni, és érzi még az ember azt, hogy nincs egyedül a bánatában. Ezt egy feleség/férj sosem fogja pótolni.

Nekem van testvérem,akivel nagyon jó a kapcsolatom,és nem hinném,h ez a ritkább.Mi sem kaptunk lakást,autót,és akkor sem kaptunk volna ha egykék vagyunk.Viszont szerető családban nőttünk fel,és ez a mai napig így működik.

Én úgy gondolom,soha nem lehet semmiben biztos az ember.Lehet,h ma úgy gondolom,egy gyerekem lesz,mert annak az egynek mindent meg tudok adni,és bármennyire vágyom rá,nem lesz testvére.Aztán történik valami-sajnos a rossz dolgok mindig előrejelzés nélkül történnek-,és minden elúszik,betegség,baleset,vagy akár egy nagy gazdasági krach miatt.Ha több gyerek van,akkor sem lehetek abban biztos,h nem fogok tudni mindnek lakást,autót venni,hiszen kerülhet az ember olyan munkahelyre,ahol elég jól keres ehhez.Viszont arra egy egykét,és sok testvért is lehet nevelni,h önállóan oldja meg a gondjait-pont ezeken a kérdezős oldalakon látni,hány olyan ember van,aki a legkisebb nehézségnél is összeomlik,aki képtelen egyedül dönteni,aki mindig máshonnan várja a megoldást,és meg sem próbálja egyedül.

Igaza van az elöttem szólónak.Mi öten vagyunk testvérek hála istennek nagyon jóban vagyunk mind az öten,számíthatunk egymásra minden téren,ha bármi kell,vagy vigyázni a gyerekre vagy bármi gondunk bajunk van számíthatunk egymásra,pedig korkülömbség is van,a legidősebb 35 a legkisebb 20 éves.Nekem 10 évig egy gyerekem volt,én is úgy voltam vele,hogy nem kell több gyerek mert legalább neki mindene meg lesz.Csakhogy neki tesó kellett volna leginkább,meg nekem is később már azon járt az eszem,hogy ha mi meghalunk ki marad neki?Az unokatesó nem olyan mint a saját.Aztán hiába akartuk csak nem jött össze a baba,mígnem terhes lettem majd mikor 1,5 éves lett a pici újra.Most szerencsére három gyerekünk van amit egyáltalán nem bánok,nagyon szeretik egymást.Míg csak a nagy volt mindig mondogattam,takarékoskodni kellene neki valamilyen formába,de soha nem került rá pénz,pedig csak ő volt egyedül.Aztán a második baba után nyitottunk nekik számlát,majd a kicsinek is.Most minden hónapban megy egy kisebb összeg mind a háromnak,persze a nagynak kicsit több mint a kicsiknekúgymond behozzuk a lemaradást.Kezdésnek jó lesz majd eldöntik mire költik,házat nem fognak tudni venni belőle,de akkor is több mint amit mi kaptunk a szüleinktől.De soha el se vártuk tőlük,hogy házat vagy bármit vegyenek nekünk,elég hogy felneveltek bennünket,és ,hogy vagyunk egymásnak.Megjegyezném,hogy a keresztanyám azt se tudta,hogy pénzelje a fiait,most ott tart,hogy egyik se áll szóba vele mert folyton az a vita tárgya,hogy melyiküknek adott meg mit adott.Pedig unokája is van már de őt se láthatja ,neki is csak mi maradtunk,mindegyőnkel jóba van,jön látogatóba stb.

Szerintem fontosabb az,hogy van e valaki akire számíthat,egy testvér aki mindig ott lesz,vagy az,hogy nincs senkije ,egyedűl van,de van hol lakjon magányosan.

Valaki azt mondta egyszer:

Ne halat adj az éhezőknek, hanem hálót és tanítsd meg őket halászni!

Nem megadni kell mindent egy gyereknek, hanem azt kell megtanítani neki, hogyan tud megszerezni valamit, amire szükséges van. Abból semmit nem tanul meg értékelni, ha készen kapja a házat, autót... dolgozzon mg érte, de okosan. Ez a szülői felelősség, ez a legnagyobb útravaló. Azt megtanítani, hogyan éljen okosan, jól és kényelmesen. Munkából természetesen.

Szerintem fordítva gondolkodtok.

Nem a gyerekek számát kell(ene) a pénztárcához igazítani, hanem a pénztárcát kell a gyerekek számához méretezni.

Mi legalábbis így gondoljuk és bár még csak egy babánk van, remélem hamarosan jön a következő, legalább 3at szeretnénk, ha az időbe belefér, akár többet is. És most sem úgy állunk, hogy "hej, de jó lesz két gyerekkel", de mire a második érkezik, pont úgy fogunk állni.

Én úgy biztosítom a jövőjüket, hogy piszok jól keresünk (3 gyerek). Ennyi. Ehhez sokat tanultam én is és párom is. És nem voltak gazdag szüleink, konkrétan engem és a tesómat egyedül nevelt anyukám. Úgyhogy egyáltalán nem értem, miről beszéltek.

Engem elszomorít ez a hozzállás (inkább kifogás keresésnek hívom), amit ti is képviseltek. Sajnos nagyon jó körülmények közt élő barátaink közt is vannak, akik erre fogják, hogy csak 1 gyereket hajlandóak felnevelni. Közben olyan körülmények közt élnek, hogy húúúú.

Nem baj, majd az én gyerekeim adójából fizetik a ti nyugdíjatokat, szerencse az országnak, hogy nem mindenki úgy gondolja, ahogy ti.

Ha megnézitek az IGAZÁN gazdag embereket (lista), nyugodtan kikereshetitek, hányan jöttek jósorból. Fél kezeden megszámolod.

Az, hogy jómódú lesz-e, nem rajtad múlik, hanem rajta és a tehetségén és egyéb képességeken, amiket vagy örököl, vagy segítheted kifejleszteni.

Hello!

Mi is nem saját lakásban élünk hanem önkormányzatiban és szerintem soha nem lesz annyi pénzünk hogy sajátot vegyünk .Szerintem hülyeség hogy azért nem akarsz több gyereket mert ennek akarsz mindent megadni.Ha most te se tudod hogy neked hogy lesz a jövő hol(pl lakhatsz-e ott ahol most) akkor szerinted tudsz majd annak az egynek házat kocsit egyetem esküvőt fizetni?

Mi is mindent önerőből vittünk véghez házunk nincs de minden cuccunkat saját magunk teremtettük elő és még az esküvőnket is mi fizettük.

Nekünk is van egy gyerkőcünk és szeretnénk neki tesót független attól hogy nem tudjuk mit hoz a jövő.Már most tudom hogy ha csak nem nyerünk a lottón vagy nincs egy elveszett milliomos rokon mi nem fogunk tudni segíteni a gyerekünknek.De remélem hogy lesz v. lesznek olyan ügyesek hogy úgy mint mi ők is megoldják valahogy.Ha nincs más legalább egymásnak ott vannak.Nekem is a testvéreim sokat segítettek.(nem anyagilag)