Hogyan kezdjük el babás életünket egyetemista párként?

Hát ebből a lányból biztosan nem lesz orvos baba mellett, vagy legalábbis az elkövetkezendő 10-15 évben biztosan nem áll munkába a szakmán belül. Amit tenni tudtok, hogy minél előbb munkát találsz, amivel minimális szinten biztosítani tudod az életeteket.

Egyébként megjegyzem, 20 éves egyetemista lány vagyok, egy stabil párkapcsolatban (közös jövőt tervezünk, de mivel még mindketten tanulunk, az összeköltözés csak hátrány lenne egyelőre), de ha most teherbe esnék a fogamzásgátlóm mellett, elvetetném. Inkább, mint hogy éhen haljon.

Nem laktatok még soha együtt, se még saját háztartásotok sem volt. Nincs pénzetek, nincs szakmátok, nincs munkátok. (Diákmeló most nem releváns.) A szülei utálnak, nem fognak támogatni, a tieid meg nem tudnak. A lány okos, de a gyermekvállalás elvenné tőle a lehetőséget, hogy legyen is belőle valaki.

Őszintén mond meg, mégis miért mondtatok igen a gyerekre? Nincs olyan érv (magát a létezését leszámítva…az "abortusz bűn" féle szöveg), ami azt mutatná, hogy jó ez a döntés.

Meg egyátalán, ez milyen kérdés? Hogyan kezdjük el? Csináljatok gyereket…Ja, ez már meg van!

Ha annyira akarjátok ezt a gyereket, akkor a kislány hozzátok költözik, mert neki terhesen nem kell folyamatosan konfrontálódnia a szüleivel, de te kellesz, hogy jelen legyél, amikor kellesz. Te ott hagyod az egyetemet, és elmész teljes állásban dolgozni.

Ha meg akarjátok tartani, akkor tényleg az a legjobb megoldás, ha hozzátok költözik a csaj, te 8-10-12 órás munkát vállalsz, nem válogatsz, nem is teheted, hiszen csak érettségid van (vagy max. ha ügyes voltál, egy OKJ-s szakmád, nyelvvizsgád). Szóval elvállalod, ami jön, mert gyorsan kell a pénz és sok kell belőle.

A csaj meg otthon marad 1-2-3 évet a gyerekkel (amennyit anyagilag megengedhettek) és utána vállal valami munkát és esetleg egyszer levelezőn befejezitek az egyetemet. Előbb egyikőtök, aztán a másik, hogy mindig legyen valaki, aki a gyerekkel van, míg a másik tanul.

Nem lehetetlen, csak így nehezített pályára állítjátok magatokat és készüljetek fel rá lélekben, ha menet közben másképp alakulnak a dolgok és sok mindenről le kell majd mondanotok.