Nálatok a nagypapák miben veszik ki a részüket? Segítenek valamiben?

Sajnos egyik nagypapát sem ismerhették a gyerekeink...

6, 11 és 15 évesek. Abszolút nincs előttük ilyen minta, ezt annyira sajnálom...épp ma került a kezembe apám gyerekkori képe, amin kb. akkora volt, mint most az én kisfiam...

Bocs, hogy nem segítettem...

Én unokaként ha leírhatom az én helyzetemet. :)

Én csak egyik nagypapámat ismertem, vele volt a legjobb a kapcsolatom az egész családban (szülőket is ideértve).

Bármikor szó nélkül mehettem hozzájuk, rengeteg dolgot kaptam tőle mindig.

Soha nem volt olyan, hogy most ne meg hasonlók.

Sajnos már vagy 10 éve, hogy elment, de még mindig hiányzik :(

2 éves lányunk van.Mindkét nagypapa kiveszi a részét az unokázásból.Első unoka mindkét családban.Imádják.

Az apósommal szinte naponta találkozik,mert 5 percre laknak.

Szokta vinni játszóházba,állatkertbe,hintázni,biciklizni,

focizni.A lányom imádja.De van olyan is,hogy ott hagyom 2-3 órára,akkor rajzolnak,kifestőznek,kirakóznak,mondókáznak,

táncolnak.

Az én apukámék kicsit messzebb laknak,de heti 1 napot otthon is vagyunk náluk.Azt azért szereti a lányom,mert anyáéknak családi,kertes házuk van,apósomék társasházban élnek.Szóval apukámmal a nyáron kint medencézett,homokozott,füvet vágott,locsolt,hintázott,

virágot ültetett. Most,hogy esett egy kis hó szánkóztak.

Ha bent vagyunk,akkor zenélnek,főzőcskéznek,rajzolnak.

Ott is szoktam hagyni pár órára,olyankor találkozom a régi,otthoni barátnőkkel.

Egy szó mint száz,nem lehet okom panaszra.Sokat törődnek vele,és imádják egymást!Nagyon jó ezt látni,megélni!! :))

Sajnálom,hogy nálatok ez nem így van. :(

Nekünk egy 2,5 éves fiunk van, apukám imádja, bármiben segít. Vigyáz rá, kiskorában sétálni vitte babakocsival, bármikor elvihetem hozzá amikor nem dolgozik. Nagy segítség (ahogy anyukám és apukám felesége is) és azt mondja, hogy neki az a legnagyobb öröm, ha az unokájával lehet.

Apósom a fiunk születésekor kijelentette, hogy nem kíváncsi a fiunkra, nem is látta még sosem (anyósom is csak egyszer).

Az hogy direkbe segítsen nem jellemző sőt. Egyszer még pici volt a fiam nagy takarítottam. Az az igazi szétrobbantottam a lakást típusú takarítás. Előtte pár héttel vett a saját kocsijába gyerekülést ha esetleg vinné valahova az unokát akkor legyen. Pont jött és láttam a csomiba az ülést, fél szóval megemlítettem hogy ha már itt az ülés és úgy is rá ér, egy fél órára elvihetné az uncsit hogy gyorsabban haladjak. Na ezen teljes kiakadt hogy majd ha ő akarja elviszi,de az én kérésemre nem fogja. Innentől nem kértem semmire soha.

De azért ha jön vagy átmegy hozzá a fiam akkor játszik vele, el van vele de kimondottan segítség hogy mondjuk elvigye pár órára vagy vigyázzon rá míg mi elmegyünk az nincs, max vészhelyzetben. Vagy az hogy azért átjöjjön vagy átvigye magához hogy én mondjuk épp főzök, takarítok vagy tanulok és könnyebb lenne ha nem kell még pluszba játszanom olyan nincs.

Apukám abszolút mindenben segít, bármikor lehet rá számítani. Játszik a gyerekekkel, játszótérre, biciklizni, focizni, vonatozni viszi őket stb. A nagyot most már horgászni is el fogja vinni magával, szóval abszolút nagypapa, remélem még nagyon-nagyon sokáig megmarad nekünk.

Viszont sajnos messze lakunk egymástól, kocsival 35 perc, bkv-val 2'óra és mivel nekik nincs kocsijuk, így a hétköznapokon nem nagyon tudunk találkozni.

Após pont az ellenkezője, pedig velük egy telken lakunk, de soha semmit nem segít, sőt inkább ő várja el a segítséget, pedig nyugdíjas és full ráérne mindent megcsinálni. Bunkó, csúnyán beszél és ha nagy ritkán a gyerekekkel van, akkor is csak hülyeségekre tanítja őket. Pl. Szilveszterkor petárdát akart adni nekik, hogy ők robbantsák fel. Még szerencse, hogy a 8 és 5 éves gyerekeimnek több eszük van, mint a 65 éves nagyapjuknak, így nem lett belöle semmi....