2 év korkülönbséggel született kistesók szülei, mi okozott a legnagyobb problémát?

Végig gördülékenyen ment minden , talán akkor volt a nehéz, amikor a kicsi mindent a szájába vett és a nagy után kellett mindig mennem, nehogy valami apró legot széthagyjon.

Most nehéz. 5 és 7 évesek. erejüket fitogtatják, nyílik a kicsi szája is rendesen, egyik jobban főnök akar lenni, mint a másik (egymással). Na , most nehéz. Örökös veszekedés, civakodás és sajnos kezdenek verekedni is (nem vészesen, de már cukkolják egymást egy-egy odavágással). Pedig nyilvánvalóan nem erre lettek nevelve, eddig tündéri fiúk voltaK.

Hát anno én is. De a két éves fiam olyan érdesen segített mindenben, egy szavam sem lehetett.

De másoknál biztos máshogy van, ez az én tapasztalatom.

Szia!

Szerintem mindig van kis nehézség :) Az elején összehangolni a két kicsi napirendjét, aztán nálunk a nagy bántotta a kicsit, később folyamatosan mindenen veszekedtek. Sok türelemmel, nem kevés humorérzékkel viszont elképesztően jó érzés két kicsit egyszerre terelni :)

Most 3 és 5 évesek, nagyon szépen eljátszanak egymással, ez egy nyugisabb időszak, de felkészülten várom a következő nehézséget :)

(Ami valószínűleg a kistesó lesz, de még nem tudnak róla, hogy úton van :D)

Ja, és sokkal de sokkal könnyebb volt nekem a két gyerekkel, mint ahogy vártam :)

17 hónap van az enyémek között, de talán nem bánod, ha mégis írok :)

nálunk az alvásidők okozták a legfőbb nehézséget az elején, de onnantól kategóriákkal jobb lett, amikortól már egyszerre aludtak ebéd után.

A lányom az elején nem volt különösebben féltékeny, egészen jól vette a dolgokat, akkor volt egy érzelmileg húzósabb időszak, amikor a kicsi elkezdett jobban kúszni-mászni, tehát reális veszélyt kezdett jelenteni az ő kis birodalmára, cuccira. De hamar átlendültünk ezen is.

A nagyobb dackorszaka nem volt vészes, a kicsié viszont hatványozottan, de szerintem ez nagyon gyerekfüggő, alapvetően nem a tesó-dolgon múlik. Bár nekem van egy ötösöm rá, hogy nálunk belejátszott azért, hogy az ügyes nagy mellett ő mennyivel esetlenebbnek érezte magát, pedig dicsértük-bátorítottuk rogyásig, mégis az öcsi rettentő nehezen élte meg, hogy neki vmi nem megy, ami a tesónak már rég igen.

A mai napig van bennük egy egészséges versengés egyébként, szerencsére már nem vérre menően élik meg. És persze sok munkánk van abban, hogy mindkettő érezze, ő is ügyes ebben-abban, a családban ő a legjobb x, a másik meg a leszupibb y-dologban... érted biztosan.

A fiam 5 lesz jövő hónapban, a lányom akkor lesz majdnem 6,5 éves... Jó tesók és jó szövetségesek!

Egy ideje már érzem a kis korkülönbség előnyit is :)

ha számszerűsíteni kell, akkor a kicsi 3 éve kora körül jött a megkönnyebbülés, azóta egyre pozitívabb a mérleg (gondolom ez nagyon családfüggő).