Hova lehet engedni, vinni egy kicsi gyereket?

Szerintem ezt a szülőnek kell eldönteni.

Anno nekem a védőnőm (szupervédőnő!) azt mondta, mikor terhesgondozásra jártam, és miután megszültem is, amikor mindenféle hasonló kérdéssel bombáztam:

"A gyerek azt szokja meg, amit megszokatunk vele!"

Nagyon is igaz!!!! A gyereknek az lesz a természetes, ahogyan a családja él.

Ez elsősorban a szülőkön és a gyerekeken múlik, másod sorban meg persze a többi rokonon.

Többedik gyerekkel mondjuk nincs sok választás, hiszen egy több éves gyereket nem lehet hónapokra a 4 fal közé zárni csak mert kistestvére született.

Mi egyébként megyünk mindenfelé és visszük a gyereket, valamint (életkorának megfelelően persze) viszik a nagyszülők és a mi testvéreink is.

Minket nem igazán érdekel, kinek mi a véleménye erről :-)

Bárhová mehet ahol a szülők megfelelő biztonságba tudják tartani, nincs baj a kempinggel egy kis gyereknek ezt meg kell szoknia mert a későbbiekben akár tizenéves korában lehetnek gondok belőle. Nem kell kalikába tartani meg semmi, és a kosztól sem kell betegesen óvni őket, mert ez a normális. Lényeg hogy az egészségi állapotának megfelelően kell bánni a gyerekkel, nekünk legalább is ezt mondták sokan.

Mi is imádunk kirándulni, túrázni meg kempingezni mi így inkább többször megyünk el pár napra mint hogy egy évben egyszer 1 héten ami drágább is. Persze ilyenek is adódnak már mivel mindkettőnknek jó állásunk van így tudunk is félretenni, de mi mindig is imádtuk a természetet és mi a gyerekünket aki most lesz 8 éves direkt ilyenre szoktatjuk hogy ne akarja a luxust meg ne irtózzon egy kis sártól vagy bármitől. Nekünk ezt tanácsolták anno, meg engem és a páromat is így neveltek fel, és mégis felnőttünk, egészséges emberek vagyunk. És ismerünk olyan nőt itt a szomszédba aki egész életében gazdag körülmények közt nőtt fel és nála a nyaralás csak a luxusról szól, picit elkényeztetett egy nő, de az életbe kapott már jó pár pofont szerencsére, hála az apjának aki még időbe megtanította neki hogy a pénz nem a fán terem, persze kap elég támogatást még most is, de ennek ellenére sokat változott és már tudja mi az hogy a pénzért meg kell dolgoznia.

De én mindig is úgy voltam vele hogy ha meg is engedhetjük magunknak ne kényeztessük agyon a gyereket, mi adunk neki mindent, de éreztetjük is vele hogy csak úgy a semmiért nem kaphat meg mindent. Kempingezni is vittük őt, persze 1 éves koráig vártunk ezzel, akkor nyaralni sem vittük el mert így is amikor anyámékhoz megyünk bő 2 óra autóval az út, és ezt még nem igazán bírják a gyerekek hosszútávon.

Mi most tervezünk sátorozást az Alpokaljára. Kétvölgy-Apatistvanfalva.

Négy éves a nagy, most két hós a pici.

2 órás autóutat ne bírna ki egy kisgyerek?

Keresztgyerekem és a családja Németországban élnek, 2-3 havonta hazajárnak. 3 hetesen volt itthon először. Most már 2 kicsivel jönnek, és mindig autóval. Nürnbergben élnek. De máshova is sokat autóznak.

Leleszek pontozva, de nem érdekel, leírom a véleményem, ha már kérdezted. :)))))

Ahogy írta az egyik hozzászóló, valóban azt szokja meg a gyerek, amit a szülők megszoktatnak vele. Ezzel nincs is semmi gond. Úgy gondolom, hogy egy születendő gyermek BELE születik egy családban, nem pedig egy család (akiknek X idő óta megvan a maguk szokása) születik "bele" az újszülött gyermekbe. Nyilván, nem éppen a legjobb dolog egy 3 hónapos hajóútra 1-2 hetes csecsemővel nyaralni menni (legalábbis szerintem), de azért nem lehet akkora probléma egy fél éves-1 éves gyerekkel nyaralni menni.

Mi 1 évesen vittük el elsőnek nagyobb útra (félig nyaralásra) az akkor még egy szem lányunkat. 9,5 órás útból 8 órát végig üvöltött. Fantasztikus volt. Akkor közölte, hogy én többé SEHOVA ! Legalábbis addig, amíg nem lesz akkora, hogy 1) elfoglalja magát az autóban (nyilván 1,5 óránként megálltunk 10-20 percre); 2) nem üvölti végig az utat; 3) elég értelmes lesz ahhoz, hogy megérti, mi miért történik.

Azóta (volt, hogy sajnos!) többször is mentünk és mennünk kellett a világban. Én alapjába véve szeretek utazni (gyerekeimmel is!), de előfordult, hogy nyűgnek éreztem és abszolút nem volt kedvem a férjemmel repkedni a világban, mint egy boldog család (egyébként azok vagyunk, nincs semmilyen problémánk szerencsére).

Ezt főleg akkor éreztem, amikor megszületett a második gyermekünk, aki 24 órából 48 órát minimum fent volt. :)

Én nem nevelem a gyerekeimet kalitkába. 4 év és 1 év alatt többet láttak már a világból, mint más gyermek vagy felnőtt.

Az, hogy nem vagyok hajlandó nyaralni menni a gyerekeimmel, amíg nem töltik be azt az életkort, amikor már jobban bírják az utat, stb .. az legyen az én "gondom", "problémám" vagy dolgom.

Nem hiszem, hogy idegeneknek kellene "megszabnia", hogy mit csináljak a családommal.

Az pedig gondolom senki eszébe nem jutott, hogy vannak olyan családok is (sajnos egyre több MO-n), akik nem hogy egy hetes nyaralást, de még egy teljes napi strandolást sem tudnák megengedni maguknak?! ..