Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Első gyerekes anyukák, ti...

Első gyerekes anyukák, ti hogyan "boldogultok" a saját anyukátokkal mostanában?

Figyelt kérdés

Nekem a terhesség eleje óta nagyon fura lett az anyám. Sosem volt egyszerű eset, de azóta még rátesz egy lapáttal. A terhesség alatt mindenki nagyon kedves volt velem, ő nem, állandóan rámszólt, hogy ne hisztizzek (nem hisztiztem, csak nagyon rosszul voltam és nem bírtam a cigifüstöt, de volt olyan, hogy nem akarta megengedni a testvérének, hogy kimenjen a lakásából cigizni, menjek ki én, ha engem zavar), sorozatosan megbántott, és amikor harmadjára sírtam el magam, megkért, hogy "hanyagoljam a látogatásokat", mert nem bír elviselni. Amióta megszültem, állandóan kritizál, folyton azt érezteti, milyen esetlen vagyok, bezzeg ő mennyire rutinos, és ha jön segíteni, folyamatosan osztja az utasításokat, amitől semmit nem tudok normálisan megcsinálni, mert mindent félbehagyat velem. A végén meg azért nem jutok semmire - szerinte - mert rosszul osztom be az időmet.

Mindemellett viszont tényleg rengeteget segít, anyagilag is, de közben az érzéseimre egyáltalán nem figyel.

Nálatok ez hogy alakult?


2015. máj. 17. 10:15
 1/7 anonim ***** válasza:

Mindenféle érzelmi kitörés nélkül, tárgyilagosan próbáltad már megbeszélni vele?



Nekem nincs gond anyámmal, kérés nélkül nagyon ritkán ad tanácsot, akkor is diplomatikusan (pedagógus, illetve szülői szemszögből, pl. nálam hogy csinált valamit).

Szülés után egyetlen tanácsa volt: "Mi annyira féltünk, hogy kiszáradsz éjjel, hogy két óránként ébresztgettünk inni. Utána meg szívtunk, mert megszoktad, hogy ébredni kell és alig aludtunk. NE ÉBRESZD FEL ÉJJEL!"

Ez jól is jött, mert elég korán elkezdte átaludni az éjszakát és egy évesen is tartja ezt a jó szokását.


Tény, hogy rólam tudja a család, hogy önfejű és torokharapós vagyok, ha beleszólnak valamibe, úgyhogy mindenki nagyon óvatosan közelít. :)

Egyedül apámmal vannak kisebb vitáink az öltöztetés miatt. Én hidegkedvelő vagyok, 15 fokban is jól érzem magam rövidnadrágban. Apám nagyon fázós, láttam már pulóverben 30 fokban.

Míg régebben engem üldözött (felnőttként is!) a vegyek papucsot/pulóvert, ne aludjak nyitott ablaknál januárban, stb dolgokkal, most a gyerek öltöztetésén van állandó vita, ha itt van.

Hozzá van szokva, hogy nincs ezer fok, beteg se volt. Apám mindig plusz két réteget ráadna. Annyit már elértem, hogy egyszer visszahozta pár perc után, hogy igazam volt, izzad a gyerek, mégse kell rá vastag pulóver és harisnya (nadrág alá) 26 fokban :)

2015. máj. 17. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
nekem soha nem szól bele semmibe, mindenre azt mondja,ahogy én gondolom úgy csináljam. szerencsém van vele. a te anyukáddal ülj le ezt megbeszélni,ne külön fortyogjatok
2015. máj. 17. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:

Sosem volt különösebben jó kapcsolatom anyámmal, el is költöztem otthonról nagyon hamar (érettségi után). Miután megszületett a pici, anyám egy hétre hozzánk költözött, segített e háztartásban, meg a baba körül. Bár sokmindenben nem követi a trendet (teaitatás miegymás), de nagyon jól jöttek a tanácsai, szépen kialakult a napirendünk.


Egy hét után viszont hazaküldtem, mert kezdett az agyamramenni, hogy állandóan azt hiszi, hogy azért sír a gyerek, mert fázik. Szegény gyerek meg folyton izzadt - mert hasfájós.


Mindenesetre ahhoz képest, amit leírtál, köztünk idilli a viszony.

2015. máj. 17. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
ha nem is szorol szora, de nagyon hasonlo a helyzetem a tiedhez! komolyan, oszinten megertelek, es egyutterzek, es valahogy vigaszt is adtal- hogy nemcsak nekem szar- de persze ez nem old meg semmit, es nem orulok annak hogy te is ateled ezt. Az en anyam is segit nagyon sokat anyagilag, nincs is mas akire tamaszkodhatok mivel egyedulallo vagyok es egesz terhesseg alatt is egyedul voltam. csak o all mellettem. nem akar rosszat, nagyon szereti a gyereket is, meg csak 10 napos a kicsi, de ugy viselkedik neha mintha neki szultem volna a babat, es allandoan itt van es egyszeruen nincs intim kapcsolatom a gyerekkel mert elotte nem tudok ugy viselkedni ahogy szeretnek kettesben a fiammal. szoval nagyon nehez. nagyon szeretem anyam, de...ez most neha nehez nekem igy. tudom hogy nelkule nem birnam, es sokat segit, de tul sok mar ...nem oktat ki de folyamatosan aggodik ( amugy is ilyen mondjuk) de ez szar...es nem tudom hogy most bennem van a hiba ? vagy mas orulne, hogy ennyit van a nagymamaja a gyerekkel, vagy hogy van ez..nem tudom...de ugy erzem elveszi tolem a gyerekem :( faj ezt kimondani de megis.. :((( mit tegyek nem tudom... tudom hogy annal jobb minel tobben szeretik a kicsit, de ..en igy hogy tanuljam meg hogyan banjak vele, hogyha sose vagyok csak vele , meg szoptatasnal se...
2015. máj. 18. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
vegulis rajottem, hogy a szeretet a megoldas...ugyhogy majd lesz valahogy..nem akarok vitatkozni , se veszekedni a gyerek elott, vagy hogy erezze a rossz vibraciokat..amig lehet en turok es elfogadok es...szeretek...es remelem minden jobb lesz. (elozo voltam :)
2015. máj. 18. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 A kérdező kommentje:

Kedves utolsó! Köszönöm az őszinteséged és az együttérzést.

Nálunk is volt ilyen az elején, amikor anyu még nagyon sokat volt itt (a férjem nem kapott szabadságot és egyedül nem is bírtam volna), hogy azt éreztem, én csak valami rokona vagyok annak a gyereknek, de anyu az igazi anyukája. Nagyon fura volt, nehézzé tette, hogy beleszokjak a szerepbe. Aztán anyunak vissza kellett menni dolgozni, és egyre többet voltam kettesben a gyerekkel, ráadásul egyszer úgy megsértődött, hogy több mint egy hétig felénk sem nézett. Amikor újra jött, a gyerek nem ismerte meg. Közben olyan szorossá vált köztünk a kapocs, hogy a baba már nem fogadja el anyukámat helyettem, ezt ő kicsit zokon is veszi.

A te babád még nagyon pici, benned is dúlnak még a hormonok, és tényleg szükséged van a segítségére. Adj neki egy kis időt, és ha továbbra is "közétek áll", akkor azért próbálj vele beszélni. És ha jól esne, írj, akár privátba is, érdekel, hogy alakul nálatok a továbbiakban.

Föl a fejjel, és jó babázást!

2015. máj. 18. 23:02
 7/7 anonim ***** válasza:
nagyon koszonom!!! irok privatban is. kedves toled hogy megengeded. es koszi , hogy te is leirtad, amit tapasztaltal. Igen szuksegem van most ra, hogy segitsen, talan idovel tobb idot lehetek majd vele, remelem, es akkor kialakul a kapocs koztunk is erosen, csak nekem anyam mar nem dolgozik, ugyhogy meg tobb ideje van, mint nekem, mert en szeretnek majd egy tanfolyamoat is megcsinalni amig Gyesen vagyok, de majd meglatjuk, mindent nem aldozok be. nekem az a legfontosabb, hogy a gyerekkel lehessek. remelem nalatok is jobb lesz a helyzet es figyelni fog jobban Rad anyukad, szivbol es nemcsak a felszinen.
2015. máj. 19. 07:18
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!