Hogyan bírják ki a férjek a szülés miatti szexmentességet?

A szülés után nem hat hónapig, hanem csak hat hétig nem lehet szexelni (a 6 hónap csak nagyon extrém esetben fordulhat elő).

Ugyanez van a terhességgel is: ha a doki nem tiltja, mert nincs semmi gond a terhességgel, akkor vígan lehet akár naponta is - persze ésszerű határokon belül.

Mellesleg a szülés utáni hat hét simán kibírható: az újszülött annyi energiát emészt fel ebben az időszakban (főleg, ha hasfájós), hogy a fiatal szülők örülnek, ha nem alszanak be a zuhanyrózsa alatt.

Hogy hogy bírják ki a férfiak? Nos, a nőknek van keze, szája (tiltás esetére). Amelyik férfi pedig ebben a helyzetben "félremegy", annak nyugodtan tudok ajánlani egy biológiakönyvekben roppant részletesen jellemzett, magas hőfokú helyet, ahová elmehet nyaralni. Ugyanis a gyerekvállalás esetén ezeket a fent leírtakat is vállalja a férfi.

A 6 hónap azért nagyon szélsőséges.

Én azt hittem szülés után minden rendben lesz ha én is "úgy" állok a dologhoz. Szülés után furcsa módon nagyon kívántam a szexet, de sajnos a férjem félt tőle. Alig mert hozzám érni, pedig mindent megtettem. Mindig a nőket hibáztatják, de ez nem az én hibám volt. Úgy éreztem nem tart nőnek. Mellett jött egy hasfájós, fogzós időszak. Akkor sokat veszekedtünk. Mire visszatért a libidója, az enyém 0 lett. Mindketten próbálkoztunk később, hogy egyenesbe jöjünk. A kicsi 2 éves. Most nem heti 2 van, hanem 2 heti 1. Lehetne rajta javítani...

nálunk nem testi, hanem lelki okai voltak a dolgnak.

Terhesség alatt szexeltünk, utána a baba annyi időt elvett, hogy nem gondolkoztunk rajta, elrepült a 6 hét. Persze utána leteszteltük, hogy minden rendben van-e odalent. :)

A férjem nem csalna meg, mert szeret, és tisztel, és örül, hogy rám talált. És fordítva. A szex fontos eleme a párkapcsolatnak, de nem múlik semmi pár hét szüneten.

A férfiak sem valami agyatlan ösztönlények, akiknek mindegy, csak meghágjanak valakit...

Egy megértő férj nem fog félremenni, mert átmenetileg nincs szex.

Nekem volt már méhen kívüli terhességem, amikor 22 napot töltöttem kórházban, utána pihenést írtak elő, lelkileg sem voltam topon, mégsem ment félre. Kétszer voltam veszélyeztetett terhes, tehát kb. 10 hónapig nem lehetett szexelni, még a "megoldjuk másként" sem jöhetett szóba, mert folyamatosan hánytam. Szülés utáni 8. héten újra felfedeztük egymást, azóta sincs gond.

Kibírtuk. Én is kibírom, ha külföldön van, nem rohanok másik pasi alá, mert vele éppen nem lehet.

Szerencsére vannak szerető, hűséges és megértő férjek, akiknek nem az orgazmus az első egy kapcsolatban.

Ugyanolyan nehezen bírják, mint mi nők :)))

Szerencsére engem nem vágtak, hamar helyrejöttem, így 5 hét után már szeretkeztem a férjemmel, életem leghosszabb 5 hete volt az amit várni kellett.

Amúgy tényleg lehet másképp is "szexelni", az 5 hét alatt használtam én is a számat, vagy a 2 mellem....szóval vannak lehetőségek, ezek engem is izgattak és a férjemnek is jó volt legalább. Miért szenvedtünk volna mindketten feleslegesen? :)))

Kb. úgy bírják, mint a nők a nem alvást, hiszen ezt vállalták :)

Másrészről pedig vannak alternatív módszerek is a kielégülésre, nem csak a behatolásos szex létezik...

Kis fantázia, na meg akarat kérdése és máris nem olyan vészes az a pár hét :)

Én 33 hetes terhes vagyok, konkrétan nem tudtunk egy normálisat szexelni, mióta teherbe estem. Volt már egy vetélésem, így az elején, míg nem látott doki, próbálkozni se mertünk. Aztán a doki mondta, hogy lehet, de folyamatosan hánytam a 14. hétig, ennek megfelelően úgy is néztem ki, mint egy rakás sz.r, a hátam közepére nem kívántam a szexet, de a férjemnek se nagyon jutott eszébe még ilyen állapotban nyaggatni. Őt érdekes módon jobban zavarta, hogy nem tud segíteni sehogy sem, mint az, hogy nem tudom kielégíteni éppen.

Utána próbálkoztunk, de nekem nem ment, tudat alatt nagyon féltettem a babát, egyszerűen összeszűkültem teljesen, amikor megpróbált behatolni. Megértette, nem problémázott rajta. Most a 3. trimeszterben nekem már menne, nagyon kívánom, viszont neki már nem megy, azt mondja, már túl nagy a baba, zavarja, hogy megmozdul közben, túlságosan "jelen van", így nem tud. Én is megértem, és nem problémázok rajta, hiszen ő is így tett korábban.

A titok nyitja szerintem annyi, hogy olyannak kell gyereket szülni, aki jobban szereti és tiszteli a feleségét, mint a farkát. Nem állat, hogy ne bírjon magával, a gyerek az övé is, a nő sokkal nagyobb áldozatokat hoz, ennyire képes ő is (ezt nem én mondom, a férjem mondta, mikor beszélgettünk erről).