Hogyan szerethetném meg (legalább valamennyire) a gyerekeket?

"attól is undorodom, amikor pelenkázásról beszélnek körülöttem?"

Hát ha egy olyan ember előtt beszélik ki, akinek nincs gyereke, naná, hogy undorodik. Ebben semmi meglepő nincs.

Nehogy azt hidd, hogy mi mosolyogva cserélgetjük a szaros pelusokat. Néha azért feljön az ember gyomra...

Én sem voltam odáig a gyerekekért, de a sajátjaimat imádom, meg azóta "toleránsabb" vagyok a többi babával is. (Nem zavar, ha folyik a nyála, csak ne rám folyjon.:))

Én se szerettem sohasem a gyerekeket.

És most, hogy a sajátom is belépett a dackorszakba, egyre többször érzek gyűlöletet iránta, kikészít idegileg :((((((

Finnyás vagyok és extra érzékeny a szaglásom (pályatévesztett drogkereső kutya vagyok).

Az első hónapokban műtős maszkban pelenkáztam. Aztán elhagytam. Most már egy éves, nagyjából azt eszi, amit mi, így a végtermék is a felnőttéhez hasonló szagú. Most már maszk nélkül is megy.

Amúgy jómagam is úgy voltam a gyerekekkel, ahogy te. Sajátnál nem zavarnak ezek a dolgok. Igen, ilyenkor még a puszi is tátott szájjal, bő nyállal megy, max letörlöm, ha nagyon csurog.

Az meg teljesen normális, ha büdös testnedvtől (széklet, hányás) undorodik az ember. Ha ilyen van, azt kötelességtudatból megcsinálod, de mellette rengeteg olyan pozitív dolog lesz, amiért ez is megéri.

Nem a legjobb példa, de akit szeretsz, attól nem zavar, ha megölel, megpuszil, neadjisten testszaga van. Míg ha ez a szomszéd vagy a zöldséges, akkor frászt kapsz. Hasonlóan van ez a saját-idegen gyerek témakörben is. Az érzelmi érintettség miatt teljesen más lesz a sajátoddal, mint máséval.

5-ös, te vagy, aki egyedül neveled és néha meg is rugdosod... Szegény gyereked...

Nekem 3 gyerekem van, másét is tudtam szeretni simán, míg nekem nem volt, a saját meg pláne más.