Titeket is utolért a szülés utáni depresszió?

Először is próbálj megnyugodni. Semmi baj nem lesz, nagyon ügyes vagy, természetes, hogy ilyenkor az emberen szorongás lesz úrrá, de nagyon jó anya vagy, és a kicsikéd boldog lehet, hogy te vagy az anyucija. Tudom, hogy fáradt vagy, és aggódsz, emiatt nagyon sok negatív gondolatot teremthet az agyad. Kérj segítséget a családtól apától, és én javaslom neked ezt:

Magyarországon speciálisan szülés utáni lelki problémák kezelésével foglalkozik a Hawa Munkacsoport Ambulancia a Vadaskert Kórházban (1021 Hűvösvölgyi út 116.), Dr. Frigyes Júlia pszichiáter és Dr. Molnár Judit pszichoterapeuta vezetésével. A csoport elérhetősége: tel.: (06-1) 392-1426

Ha beszélsz velük, azzal senkinek nem ártasz, és majd ők megnyugtatnak, hogy minden rendben, és mindent jól csinálsz. Gyorsan kilábalsz ebből, és utána felhőtlenül örülhetsz a kicsikédnek. Drukkolok, hogy mihamarabb túllegyél rajta!

ҝ

Szia!

Inkább jó, hogy most az elején jelentkezett, nekem kb. 7-8 hónappal a szülés után. Ez nem tipikus szülés utáni depresszió volt, hanem egy utóhullám, ami sajnos elért, addigra tetőzött be. Sedatif pc-t kezdtem el használni, nekem bevált.

Szia!

Nekem rögtön azutánvolt, h hazajöttünk a babámmal, 5 hétig tartott, úgy vészeltem át, h sokat jöttek hozzám barátok, meg a védőnő is.

Nekem nagyon fura gondoltaim voltak, mindig azt gondoltam, h elveszítettem a fiamat, hiába volt ott velem, egyszerűen kikészített a gondolat, h már nincs a hasamban, a másik ilyen ami gyötört, h elveszítem anyut, rá fél évre megbetegedett, és karácsonykor itt is hagyott minket. Szerintem nekem megérzésem volt arról, h mi fog történni.

Ez speciális dolog, nem hiszem, h nálad ilyen lenne, hidd el, el fog múlni, jön a jó idő, menjetek sokat sétálni, napozzatok, és élvezd, h ilyen pici, nagyon hamar felnőnek, az enyém már elmúlt másfél éves...

Dr. Frigyes Judit interjúból:

Tehát orvosi értelemben a gyermekágy az egy év. A hosszú gyermekágy lezáródása lélektani oldalról nézve az az idő, amikor a gyerek a saját lábára áll, és elkezdi ő szabályozni a teret. Ez nagyjából a 10–15. hónap körül történik meg. Ugyanarra van szüksége a mamának ebben a szülés utáni időszakban, pont ugyanarra, mint egy csecsemőnek: vagyis hogy szabad legyen éreznie az érzéseit. Hogy az érzésektől a környezet ne ijedjen meg, hanem tartani tudja azokat. Egy bömbölő kisbabától hiába kérdeznénk, hogy miért sír, és azt is hiába kérnénk tőle, hogy ne sírjon. Ha úgy tudjuk tartani, hogy a mama biztonságban érezze magát, akkor akár szabadon ordíthat is, ha erre van indíttatása, és akkor meglepő módon viszonylag hamar lecsengenek ezek az érzések. Ha a környezet ijedtséggel fogadja ezeket a nagyon erős, mélyről jövő érzéseket, amiket nem ért, akkor a mama magára marad az érzelmeivel. Egy szülés utáni időszakban lévő nőnek arra van szüksége, hogy átélhesse, bármit is érez; legyen az bármilyen ijesztő, attól ő még nem beteg. Ha elmegyünk a betegség felé, akkor ez sokszor nagyon ijesztő, vagy egyenesen pokolbéli. A kényszergondolatok rettenetesek tudnak lenni. De ha a környezet képes ezt a helyzetet tartani, és megérti, hogy nehéz, de természetes érzésekről van szó, akkor ezek a dolgok megközelíthetőek, átélhetőek és ki lehet belőlük egy idő után „ballagni".

[link]