Sokkal türelmesebb lennék az elsővel. Korábban szoktatnám az egyedül elalvásra. Beíratnám bölcsibe 2 évesen, nem hagynám a nagymamára 1 évre (vissza kellett mennem dolgozni).
A kicsinél nem követtem el ugyanezeket a hibákat. Vele valószínűleg mást rontottam el, de ezt még nem látom olyan tisztán. Nála csak a túlzott ragaszkodást látom, de az annyira nem gond.
2015. aug. 10. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Nem akarnék mindent ennyire tökéletesen, és terv szerint csinálni. Mikor terveztük a babát, kijelentettem, hogy nem kaphat cumit, nem ehet 3 éves koráig édességet, nem ihat cukrosat, blablabla, amit ilyenkor az első gyerekesek szoktak. Be is tartottam ezeket, de iszonyú nehezen, és most látom csak be, hogy semmi tragédia nem történik, ha eszik egy csokit vagy cumizik.
2015. aug. 10. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 anonim válasza:
Visszamennék érettségizni.
Simán megoldhattam volna, csak hülye voltam :(
2015. aug. 10. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 anonim válasza:
Hasonló képpen az elsőhöz. Sokkal türelmesebb lennék az első gyermekemhez.Sajnos nagyon furdal a lelkiismeret, hogy nem mindig úgy csináltam ahogy kellett volna. A másodikkal máshogy csináltam. Többet kellene velük lennem. Néha jó lenne négy fele szakadni.
2015. aug. 10. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
5/7 anonim válasza:
Egyrészt sokkal rugalmasabb lennék sok kérdésben (pl szoptatás - meggebedtem, hogy elmondhassam, hogy csak anyatejes a gyerek.. jól le is amortizálódtam emiatt, nem szabadott volna görcsölni ezen).
Másrészt jobban elfogadnám önmagamat. Sokáig kerestem az anyaságom tökéletességét, de rájöttem másfél éves korára, hogy soha nem lesz tökéletes, csak törekedhetek rá. Tele vagyok hibákkal, nem vagyok annyira energikus, mint amennyire nagyon az elvárásaim és nem is biztos, hogy sok értelme van az elvárásaimnak megfelelni.
Sok mindent elképzeltem, mire rájöttem, hogy nem úgy van az..
2015. aug. 10. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Én is sokkal türelmesebb, lazább lennék, nem görcsölnék rá annyit a helyzetekre. Érdekes,ezt a nem cumizós dolgot és is elcsesztem... mennyi hülyeséghez ragaszkodunk első gyereknél....hihetetlen. Jobban meg kellett volna élnem az adott korszakot, de sokszor csak nyavalyogni tudtam (fáradtság, bezártság, éjszakázás, hisztik, fogzás....) mind értelmetlenek voltak és elmúltak így is.Csak rossz arra emlékezni, hogy így éltem meg. És ha belegondolok, hogy ez a korszak ( a babázós korszak nálam lezárult, mert nem lesz több gyerek) akkor még szégyellem is magam, hogy így elszútam mindent magamnak.
2015. aug. 10. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 A kérdező kommentje:
Én is a cumit rontottam el. Amíg kicsi volt, alig-alig használta, aztán volt egy időszak, amikor rákattant, és most egyszerűen már nem tudom kiszedni a szájából. Egész nap azt rágja. Erőszakkal meg egyelőre nem akarom elvenni tőle, annyit nekem nem ér.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: