Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Két gyerekesek vagy második...

Két gyerekesek vagy második babájukat várók! Volt bennetek félelem?

Figyelt kérdés
Szeretnénk a férjemmel második gyereket, de tartunk is tőle. Normális ez? Másnál is volt ilyen? Vagy mások a legnagyobb boldogságban és gondtalanságban várják a második baba fogantatását? A kisfiunk az első 2,5 hónapban őrületesen hasfájós volt, de ezt leszámítva nem volt vele semmi probléma. Tündéri, okos kissrác. Most 4,5 éves. Annyira megszoktuk már ezt hogy hárman vagyunk, és tulajdonképpen szuper most is az életünk hogy kicsit félünk is attól hogy belép egy negyedik, és változik az egység. Ezek normális dolgok, vagy aki ilyet érez az nem akarja eléggé a második gyerkőcöt. Sokkal egyértelműbbnek és minden kétséget kizárónak kellene lennie a vágynak a másodikra?
2015. aug. 16. 13:35
 1/4 anonim ***** válasza:

Az én nagyfiam is 4,5 éves volt, mikor terhes lettem a kicsivel.

Mi nagyon akartunk másodikat, annak ellenére, hogy a mi hármasunk is szuperül működött, és olyan kis kényelmesen éldegéltünk.

Rengeteg félelem volt bennem, ráadásul nagyon nehéz terhesség volt, feküdtem terhespatológián, a végén kezdődő toxémiám volt, vérnyomáscsökkentőt szedtem stb. közben a nagynak mandulaműtét, szülés előtt 2 nappal bárányhimlő....... :(

A kicsi most 5 hónapos, hát, nagyon-nagyon strapás volt az első 3 hónap, azt hittem sosem lesz jobb/könnyebb, ráadásul a kicsi nagyon sokat sírt és nagyon keveset aludt.

Ettől függetlenül annyira édes a két fiú együtt, olyan szinten rezonálnak egymásra, hogy öröm nézni.

Nem bántam meg.

2015. aug. 16. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a válaszod. Még annyit kérdeznék ha olvasod esetleg hogy a félelmek már azelőtt is megvoltak hogy a kicsi megfogant, vagy inkább csak ahogy közeledett a születés?

Minden jót kívánok nektek!

2015. aug. 16. 15:28
 3/4 anonim ***** válasza:

Első vagyok.

Már előtte is voltak félelmeim, egyrészt azért mert nagyon nehéz volt az első szülés, életmentő sürgősségi császár lett a vége.

Másrészt pedig én is tudtam, hogy 5 év nagyon hosszú idő, amíg a nagyobb csak velünk volt, mindig ott voltunk neki, tartottam tőle, hogy a kicsi miatt trónfosztottnak érzi magát.

Ez részben be is igazolódott, mert a kicsi nagyon hasfájós volt, és rengeteget sírt, így volt, hogy az oviból hazajövő nagyobbhoz hozzá sem tudtam szólni, mert a kicsi 3,5 órát üvöltött.

Ezen egyrészt az idő segített, másrészt egy rugalmas kendő, amiben magamra kötöttem a kicsit (sosem gondoltam volna, hogy én ilyen kendős anyuka leszek, de nagyon bejött, sokat használtuk).

Abban mentünk a tűzoltó napra a Városligetbe, de volt, hogy kendőben aludt a kicsi, amíg a naggyal frizbiztem az udvaron.

Ma már azért sokkal jobb a helyzet, a nagyobb ügyesebben eljátszik, amíg nem tudok vele foglalkozni, én is jobban belejöttem a kétfiús létbe, és nem utolsó sorban a kicsi sem szopik már 8*1 órát egy nap, mint eleinte.....

Segített az időjárás is, ha mondjuk november végén szültem volna, tuti begolyózok, mert nem biztos hogy minden nap ki tudunk menni, és társasházban lakunk, így az sem lett volna, hogy kiteszem az eresz alá, vagy a nagy szaladgál a kertben, lévén az nincs.

2015. aug. 16. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
Nagyon köszönöm a válaszod. Sokat segített. :)
2015. aug. 16. 18:01

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!