Akinek másmilyen nemű lett a babája, mint amit várt/szeretett volna, az könnyen megbarátkozott a gondolattal?

Pl. ha valaki nagyon kislányra számított, de kiderült, hogy kisfia lesz (vagy épp pont fordítva), hogy "dolgozta fel" a hírt? Nagyon csalódott volt, vagy hamar megbarátkozott a gondolattal? Mennyire volt nehéz "átállni" (pl. mondjuk lányos anyukából fiús anyukává)? :)

Vagy könnyen tudomásul vettétek a hírt?

Ki mit érzett akkor, mikor kiderült, hogy nem olyan nemű lesz a babócája, mint amit várt/elképzelt?

Nagyon kislányt szerettem volna, végig azt is éreztem, hogy nekem bizony lányom lesz, és tegnap derült ki, hogy mégis kisfiú... Bevallom, picit csalódottnak érzem magam, bár szégyellem is magam érte, hiszen az a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Csak hát... mégis egy picit csalódás, mert nagyon beleéltem magam a dologba, nem is gondoltam rá, hogy akár fiú is lehet és annyira nem tudom elképzelni magam fiús anyaként, hogy most elég nehéz dolgom van, hogy fejben is "átállítsam magamat" fiús anyu-üzemmódba. :)

Ti hogy csináltátok? Nagyon szívesen olvasnék saját történeteket, tapasztalatokat erről. :)