Van olyan, aki 25 éves kora körül még úgy érezte, hogy soha nem akar gyereket, de aztán megváltozott a hozzáállása?

30 éves koromig nem akartam és tettem is érte,hogy ne legyen,32 voltam amikor találkoztam a NAGY Ő-vel. Vele akartunk,de nem jött össze,majd 4 év után szétmentünk,de nem e miatt. Ma már örülök,hogy nem lett és valószínűleg nem is lesz gyermek. Sokkal teljesebb,boldogabb és kötetlenebb az életem,ráadásul telt/telik olyan dolgokra,amiket egy gyerek mellett nem tudtam volna kigazdálkodni. (óra,kocsi,nyaralás,festmények,)

43/N

Én és igen. :)

Sosem akartam gyereket, a gondolatától is irtóztam, aztán szerelmes lettem 36 évesen és pár hónap múlva terhes. Pár nap alatt eldöntöttem, hogy ha már így alakult, akkor anya leszek. Csak nem lehet jó gyermek nélkül leélni az életet.

Most egy gyönyörű 7,5 hónapos kiscsaj anyukája vagyok és úgy imádom őt, mint még senkit az életben! :)

Gondolom nálad is változik ez majd akkor, ha lesz egy olyan társad, akinél érzed majd, hogy vele biztonsággal mersz gyermeket vállalni.

Én sem akartam ennyi idősen. Aztán mikor megismertem a gyermekem apját, akkor is csak a "társadalmi elvárások" miatt vettem rá magam, meg azért mert a férjem akart gyereket. Csak akkor éreztem hogy jól döntöttem amikor megszületett.

Van akinek soha nem jön el ez az érzés, mint ahogy nekem is csak akkor, amikor megláttam a kislányom. De mas lehet hogy szülés után sem érzi amit kellene, így én sem tartom jó dolognak unszolásra, elvárásokra szülni, mert nem sülhet el jól.

Jelen. 26 éves koromig kivert a frász a gyerek említésére is, aztán egyszer volt egy nagyon élénk álmom arról, hogy kisbabám született, és ezzel átkattant valami az agyamban, bár még több mint egy év telt el a tényleges próbálkozásig. Ettől függetlenül más gyerekét a mai napig nem bírom elviselni.

De ezért ne érezd kevesebbnek magad, jogod van úgy dönteni, ahogy szeretnél, az erőszakoskodókat szereld le röviden.