Miért nem megy ilyen könnyen nekem is?
Első babámmal vagyok itthon, 4 hetes lesz holnap. Kezdünk lassan "összeszokni, szerencsére nem hasfájós, jól alszik (egyszer kel éjjel enni), jól eszik, tényleg egy igazi kis csoda.
De egyszerűen nem tudom mellette a háztartást is teljesen ellátni, arra meg, hogy a férjemmel is töltsek minőségi időt, az ő igényeit is ugyanúgy kielégítsem, mint szülés előtt még annyi energiám sincs, mint a háztartásra.
Ne értsetek félre, nem követelőzik, a világ legjobb férje és apukája, segít mindenben, a baba körül is, meg a háztartásban is, ha kell.
De nekem lelkiismeret furdalásom van. Itt is annyiszor olvasom, hogy mások simán megoldják baba mellett a háztartást, és a férjükkel is megvannak az intim pillanatok, szinte azonnal azután, hogy hazajöttek. Annyiszor olvasom, hogy 3-4 hetes baba mellett simán meg tudják a legtöbben oldani ezeket, akkor nekem miért nem megy?
Pedig igyekszem tényleg, de valamivel mindig csúszásban vagyok. Ha a kaját megfőzöm, akkor a vasalás marad el. Ha a vasalást megcsinálom, akkor a fürdőtakarítással vagyok csúszásban. Valami mindig hibádzik, soha nincs minden rendben. A főzéssel is hadilábon állok, ha nekiállok, tuti akkor sír fel a pici, szóval általában csak valami egyszerű vacsit csinálok, ami fél óra alatt megvan. Azt is legtöbbször 2 részletben.
Pedig a babával sem takarózhatok, mert 2,5-3 óránként eszik, nyugis kisbaba, de a szoptatás, fejés, büfiztetés, tisztába tevés mellett marad kb 1-1,5 órám, de akkor is fel-fel sír, nem is mindig alszik, szóval rá kell nézni néha. Pedig nem kapkodom ki minden nyekkenésre.
Akkor tudom inkább csinálni a dolgom, a a férjem is itthon van, meg mint már írtam, ő is sokat segít, néha közösen főzünk, vagy csak babázik, míg én vasalok, de hétvégén a takarításban is részt vesz. Ezeket régen is így csináltuk, de akkor még én is dolgoztam. Most viszont itthon vagyok a kicsivel, és egy utolsó szerencsétlen hülyének érzem magam, hogy nem tudok mindent megcsinálni, mire hazaér, ráadásul sokszor félhullaként esek bele az ágyba esténként.
Nem hittem volna, hogy ennyire tartatlan vagyok, itt is a legtöbb anyukának simán megy, csak nekem nem. Miért? Sosem voltam lusta, mégis úgy érzem néha, hogy csak rohanok magam után, de sosem fogom utolérni magam.
Segítsetek, mit csinálhatok vajon rosszul? Ti hogy tudtátok az első naptól ellátni a háztartást is a gyerek/gyerekek mellett?
Üdv a klubban! :) Nekem 2 van, már visszamentem dolgozni. Az első gyereknél elengedtem a problémát, azóta sokkal jobban vagyok.
Egyrészt nem kell mindent elhinni, amit ismeretlenek írnak. Másrészt vannak olyanok, akiknek tényleg simán megy, de nem vagyunk egyformák. Harmadszor, van olyan, aki beletanul idővel, ilyenek legtöbben. Én úgy oldottam meg, hogy egyszerűen eldöntöttem minden nap, hogy mi a fontos. Aztán elkezdtem tömbösíteni, nem főztem minden nap, a vasalást alvásidőben csináltam, stb.
Amikor a második megszületett, végképp nem volt választás, azt csináltam, amit éppen kellett, akkor amikor tudtam. Nekem ez így megy.
Volt itt egy kérdés pár napja, és ott is a legtöbben azt írják, hogy az első naptól csináltak mindent. Annyira magamra vettem, az én babám is kb 3 hetes volt akkor, szóval kicsit magamra ismertem a kérdezőben. Én is olyan szerencsétlennek érzem magam, hogy másnak megy, én meg ilyen béna vagyok.
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..
Köszönöm a válaszaitokat. Férjem szerint is minden teljesen jó így, és csak magamnak kreálom a problémát. De én tényleg azt gondoltam, hogy ha másnak is megy, akkor én is meg tudom majd csinálni.
Szerintetek mikor fogok belerázódni a baba mellett a mindennapokba?
Nyugodj meg. Én megmondom őszintén, hogy mindig kiakadok az ilyen öntömjénező válaszoktól ("első perctől egyedül voltam, minden segítség nélkül, és mindent megcsináltam, 5 fogásos ebédet főztem minden nap, csillogott a lakás, a férjemmel minden nap órákat foglalkoztam, emellett persze a gyerekünket maximálisan elláttam.."). Ha valakinek ez tényleg sikerül hát örüljön neki. Lehet hogy én béna vagyok, de nekem ez az első időkben nem ment.. vagy a lakás úszott, vagy a hajam volt zsíros, vagy a mosás állt halmokban, ha egyiket megcsináltam akkor a másikra nem maradt idő a gyerek mellett... Volt hogy délután eszméltem rá, hogy még nem ettem. Ezt nem panaszkodásképpen mondom, de így volt. Idő kellett amíg kialakultak a dolgok.
Lehet hogy béna vagyok, én akkor ezt bevállalom, de így volt.
Hónapok kellettek amíg magamra találtam nemhogy négy hét!! Most 15 hónapos a kisfiam, mostanra elmondhatom, hogy pár hónapja már nagyjából helyreálltak a dolgok, persze azt feladtam, hogy olyan rend és tisztaság legyen a lakásban mint előtte, de nagyjából rend van, kialakult úgy a napirendünk, hogy főzök, takarítok, mosok, a férjemmel akkor foglalkozom amikor a gyerek alszik.. Adj magadnak időt.
Azért ilyen esetekben sokszor kiderül ám, hogy a nagyi viszi minden nap a frissen főtt ebédet vagy az anyós átugrik vigyázni a gyerekekre, vagy férj esetleg kötetlen munkaidőben dolgozik, bármikor meg lehet kérni h segítsen be, ha épp nagyon csúszásban van minden.
Meg az sem mindegy, hogy msáfél szobás panelt, vagy 200 négyzetméteres családi házat kerttel, haszonállatokkal kell rendben tartani.
Vannak önbizalommal teli emberek, akik akkor is úgy mesélik, hogy ők mindent szuperül megcsináltak ha ugyanúgy egy hetes hajjal és foltos pólóban támolyogtak az első hetekben mint mondjuk én :D.
Ugyan már kislány, lazíts! :D Majd rendeződik az életetek! Elolvastam a kérdést amit belinkeltél. Csomóan azt írják: már első nap főztem.. na és? Lehet hogy a lakás ettől még mocskos volt vagy kibuggyant a szennyes... erről nem szól a fáma.. szeretik az emberek magukat szuepranyuként feltüntetni... honnan tudod hogy volt valójában? Ezen igazán ne rágd magad..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!