Hogy lehet elérni, hogy a gyerek ne legyen rasszista?

Ahogy az első is írta, először is az elbeszélgetés a legjobb módszer. Nekem sem voltak a környezetemben ilyen megnyilvánulások, aztán, ahogy elkezdtem felfedezni a világot, kialakult a véleményem egyes népcsoportokról, akár pozitív, akár negatív irányban, a tapasztalataim alapján. Beszélgettem is ezzel kapcsolatban szülőkkel, egyéb rokonokkal, teljesen normálisan, érvekkel alátámasztva elmondtam, hogy miért ez a véleményem, aztán ők is elmondták, hogy mit gondolnak. (Sokszor én kezdeményeztem a beszélgetést, hogy megtudjam, őt mit gondolnak ezekkel a dolgokkal, bizonyos történésekkel kapcsolatban.)

Na persze, ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy kopasz fejjel, fehérfűzős bakancsban lengetem a karomat, csak van egy kialakult véleményem. Ettől függetlenül a legjobb barátom például cigány és jóban vagyunk az egész családjával, szinte rokonként kezelnek és velük is sokat beszélgetünk arról, hogy miért nem vagyok jó véleménnyel egyes cigányokról például.

Szóval, szerintem az, hogy valakinek van egy általános véleménye egy népcsoportról, önmagában még nem jelenti azt, hogy rasszista, nyilván, ha ez már odáig fajul, hogy mindenkit agyon akar verni, csak azért, mert ehhez a bizonyos csoporthoz tartozik, akkor érdemes komolyan elbeszélgetni vele, esetleg szülői retorziókat alkalmazni, ha még fiatal, mert az már nem normális dolog.

Szerintem önmagában kevés, hogy a szülő nem nyilvánul meg ilyen módon. Egy nagyobbacska gyereknek, pl. egy ovisnak már lehet átadni olyan értékeket, amiket a szülő fontosnak tart, például ilyen érték a tolerancia is. Lehet arról beszélgetni, hogy milyen különbségek lehetnek az emberek között, és hogy attól szép a világ, hogy olyan sokféle ember él benne. Lehet arról is beszélgetni, hogy helytelen az embereket egy kalap alá venni. Szerintem az is jó, ha személyesen is meg tudja a szülő ismertetni ilyen-olyan emberekkel, akik valamiért eltérnek a többségtől, így a gyereknek ez nem csak egy távoli dolog lesz.

Emlékszem, amikor ovis voltam, apukám egy bentlakásos iskolában dolgozott, mi is ott laktunk, szolgálati lakásban. 90%-ban cigány gyerekek jártak az iskolába, ráadásul volt olyan osztálya is a sulinak, ahova értelmi sérült gyerekek jártak (nem súlyosan fogyatékosok, de azért az átlagtól eltérő képességűek). Nekem sosem volt fura ez, teljesen hétköznapi volt a számomra, hogy cigány gyerekekkel is találkozom, játszom velük, igazából tök jó volt ilyen sok gyerek között élni :) Anyukám meg gyógypedagógus, egy időben mozgássérülteket tanított, aztán középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket. Ja, és persze az ő osztályában is nagyon sok cigány gyerek volt. Elég sokszor voltam a munkahelyén, az ottani gyerekekkel is szerettem játszani, és igazából hálás vagyok a szüleimnek azért, hogy olyan gyerekkorom volt, hogy ilyen természetessé vált a számomra az emberek sokfélesége.

Rám elég nehezen "ragadt" volna a kortársaimtól bármiféle rasszista szemlélet, amikor nekem megvoltak a magam személyes tapasztalatai.

Az ember viselkedésmintákat másol. Azt tudod befolyásolni, hogy otthon hogyan viselkedsz. Abban meg bízhatsz, hogy olyan osztályközösségbe kerül kamaszkorban, ami összhangban van a te értékrendeddel.

Büntetéssel e téren aligha érhetsz el bármit. Itt a példamutatásnak, esetleg a nem kioktató beszélgetésnek van jelentősége. Max megnézhettek még együtt pár filmet, ami témába vág, vagy ajánlhatsz neki könyveket, de ne legyél túl sok. Hagyd őt gondolkodni.

Minél kisebb egy gyermek, annál képlékenyebb a jelleme, tehát annál formálhatóbb is.

De, ugyebár, vannak képességek, melyek csak egy idő után jelennek meg, pl a beszédfejlődésnek, beszédértésnek adott szintjei, valamint az emberek közötti különbségek megértésére való képesség.

(Eltérések: pl a nemek eltérése általánosan 4 évesen intenzíven érdekli a gyerekeket, de van, aki a faji eltéréseket csak 5-6 évesen kezdi érteni, más gyermek viszont jóval korábban akár.)

Onnantól, hogy pl a beszédértés elér eg bizonyos szintet, meg jobb, ha mielőbb folyik kommunikácuió ilyen témékról is.

De ha pl már baba korában lát, teszem azt, elérő bőrszínűeket, nyilván azonnal ez is természetessé válik számára, ellenben ha először csak 3-4 évesen észel ilyesmit, nem 100%, h azonnal. Mindenesetre 3-4 évesen is esélyesen nagyon hamar terméseztessé válik.

EGY ÖTLET, a sok közül:

ha a gyermeket integrált óvodai csoportba íratják, az, többek között, a rasszizmus, a diszkrimináció, előítéletesség megelőzését nagyban segíti, így az emberi sokféleség megértését és elfogadását is.

Az integráció jelenthet faji, vallási, fogyatékbeli eltéréseken alapuló közösséget is.

Pl azonos ovis csoportban megtalálható a színesbőrű muzulmán kisgyermek, és az átlagos magyar gyermek is.

Vagy pl.: az integráció egyik formája az is, ha az ovis csoportban csak fehérbőrű, magyar gyerekek vannak (mert véletlen így alakult), azonban van közöttük -szándékoltan a csoportba helyezett- mozgássértült gyermek, és/vagy pl autista gyermek is.

Az integráció szándékos eljárás, pozitív, elsősorban nevelő, megismertető, alkalmazkodást, szocializációt segítő, a másság, sokféleség megértését szolgáló szándékkal.

(Általában az átlagosok, és/vagy a helyileg megszokottak szoktak nagyobb számarányban szerepelni, adott csoporton belül.)