Inkább boldog gyermekkort vagy boldog felnőttkort teremtsünk?

Ez nem elméleti kérdés, hanem úgy van, ahogy leírod. A nehéz gyerekkorból nehezen lehet kikeveredni, sem lelkileg, sem érzelmileg, sem pedig fizikailag nem lesz egészséges felnőtt egy elhanyagolt gyerekből.

Amúgy meg nem felnőtt korban kell őt pátyolgatni, hanem gyerekként kell megmutatni neki mindent, amiből később önálló, értelmes felnőtt lesz.

Egy ajándék lakással ki lehet törölni a hátsód, ha közben gyerekként senki nem foglakozott veled...

Boldog gyerekekből lesznek a boldog felnőttek. Nagyon sok embernek nem adatik meg, hogy lakással a feneke alatt kezdje a felnőttlétet, de szerintem ettől senki nem omlik össze, főleg, ha megvolt gyerekkorban a normális családi háttér.

Aki kiegyensúlyozott gyereket nevel, az kiegyensúlyozott felnőtt lesz, pontosan fogja tudni, hogyan érje el a céljait.

Ha megfelelő a gyermekkori nevelés (célok, ambíció, önbizalom), akkor felnőttkorban ő maga is meg tudja teremteni a feltételeket, ami az anyagiakat illeti.

A legtöbb jómódú, vagy kifejezetten gazdag ismerősöm mind alulról küzdötte fel magát és a nevelésben a munka szeretete, kitartás, kudarctűrés mind kiemelt szerepet kapott.

De akad közöttük olyan is, aki nagyon jómódú családból származott, viszont szándékosan nem kényeztették el anyagilag. 14 évesen nyáron ment dolgozni, a "plusz" igényeit ezekből fedezte, a család csak az étkezés-szállás-ruházat-oktatás-egészségügyi kiadásokat állta. Ez az illető a saját gyerekeit is így neveli, hogy pénz nem a fán terem, hanem dolgozni kell érte.

Az 1. válaszoló tökéletesen leírta, amit én is gondolok. Annyit tennék még hozzá, hogy nem kell ezt nagyon túlgondolni, elég azt észben tartani, hogy amit most megadsz a gyerekednek szeretet és törődés által, azt senki nem veheti el tőle – míg a pénz egy múlandó dolog lehet. Triviális példa, de elég arra gondolni, hogy jön egy gazdasági válság, s a felhalmozott vagyon, huss, elvész.

Kicsit más, de idetartozik szerintem: szerintem nem arra kell a gyerekeket nevelni, hogy a világ „rossz és nehéz”, így tanulja csak meg mihamarabb ennek elviselését – hanem arra kellene törekedni, hogy az a világ, amiben majd ő lesz felnőtt, ne ilyen legyen. Hiszen ez nem egy megváltoztathatlan dolog, hanem a mi gyerekeink fogják azt kialakítani. (Nem kasztrendszerben élünk szerencsére, hogy a beletörődésre kéne trenírozni őket.)

Ha nincs boldog gyerekkor, akkor nincs boldog felnőttkor sem. Meg miből gondolod, hogy felnőttként a pénz fogja boldoggá tenni?

Ha gyerekként elindítod egy úton, megadod neki a szükséges időt, szeretetet, lehet hobbija, elviszed sok helyre, hogy lássa a világot, akkor felnőttként egyedül is megy tovább az úton, és tudni fogja, mi a célja.

Szerintem a kérdésed lett nagyon sarkosan megfogalmazva. Úgy fogalmaztál, hogy egyszerűen lehetetlen nem ezeket válaszolni, minden jóérzésű ember a boldog gyerek opciót választaná.

Más lett volna a statisztika, ha mondjuk azt kérdezed, mennyire fontos az adott szülőnek, hogy a gyerekét lakással, vagyonnal indítsa útnak az életbe, milyen áldozatokat hozna ezért stb.