Ti mit szólnátok, ha beveztnék a gyermektelenségi adót. A hétvégén a villamoson utazva hallottam,2 nő beszélgetett, hogy igenis vezessék be. Nekem nincs gyerekem, mert nem lehetett amikor szerettem volna. Most fizessek ezért?

Felháborítónak tartom az ilyen ötleteket. Pár éve két közgazdász állt elő azzal, hogy kapjon kevesebb nyugdíjat, akinek nincs gyereke…

Egyrészt erkölcsileg is felháborító hozzáállás büntetni a gyerektelenséget, ami a legtöbb esetben nem azért van (ahogy szeretik beállítani agyhalott politikusaink) mert önző disznó valaki, és az is egy agyrém, hogy ha valaki idős korára egyedül marad (ami önmagában is elég „büntetés” sajnos), nincs senki, aki gondoskodna róla, még az összegürizett pénzétől is fosszák meg.

Másrészt gazdaságilag is erősen megkérdőjelezhetők ezek a döntések, illetve a jogosságuk.

Az érv az, hogy a gyerekesek adófizetőket „termelnek”, ezért kell segítenünk őket.

Ha viszont átgondoljuk logikusan, ki mennyi adót fizet, akkor az derül ki, hogy a gyermektelenek többsége sokkal többet dolgozik és adózik, mint a gyerekesek (pláne a három vagy többgyerekes nők, akik – érthető okokból – általában igen ritkán dolgoznak napi 8 vagy több órában. Legalábbis az én környezetemben a 30–40 év közöttieknél így van.

Vegyünk példaképp mondjuk egy általam ismert négygyermekes családot. Anyuka két évet dolgozott (tehát adózott) szülés előtt, majd 10 évig otthon volt a gyerekekkel (amiért az államtól kapott pénzt), apuka dolgozik ugyan, de „szabadúszó”, sosem adózott (ha bejelentve dolgozott volna, akkor sem adózott volna jelentősen a családi adókedvezmény miatt). 10 év után apuka „hivatásos anya” státuszt kért magának (pénzt kap az államtól), anyuka elment dolgozni (a családi adókedvezmény miatt párezer Ft híján megkapja a bruttó bérét nettóban, tehát most sem adózik).

Ez az egész akkor „éri meg” az országnak, ha a négy gyerek felnőttként adózó állampolgár lesz. Node mi van, ha nem, mert a szüleit példáját követik? Vagy egyszerűen csak kimennek külföldre, ahogy felnőnek?

Érdemes lenne kiszámolni, mennyi pénzt rak egy ilyen családba az állam (tehát az adózó polgárok), és mennyi a valós haszna ebből az országnak.

Persze lehet erre azt mondani, hogy extrém eset, és a sokgyerekesek többsége legalább a gyerekvállalás előtt fizet adót, illetve a gyerekeik „rendes, adófizetű polgárok” lesznek, és nem menekülnek külföldre. Azonban szerintem nagy hiba, hogy ahelyett, hogy a gazdaság élénkítésével, a normális adórendszerrel, az öngondoskodás propagálásával és támogatásával foglalkozna a kormány, hogy mindenki olyan (adózott!) bevételhez juthasson, amelyből fenn lehet tartani egy családot, azzal foglalkoznak, hogy mindenféle adókedvezmények és szociális juttatások segítségével támogassák a gyerekeseket. Ezért tartunk most is ott, hogy mindenki az államtól várja a „mannát”, mintha az állam egy krőzus nagybácsi lenne, nem pedig mindannyiunk (mármint az adózók) pénzét közös célokra felhasználó intézmények rendszere.

Egy költői kérdés: ha az egyetemistákkal vissza akarják fizettetni a tandíjat, ha nem hazánkban lesznek adófizető polgárok (hiszen az ingyenes oktatásukkal az állam „neveli ki őket”, ezt az adójukkal kéne „viszonozniuk” majd), akkor jogosan merülhetne fel az az ötlet is, hogy a családi kedvezményeket is fizettessék vissza, ha a gyerekek nem lesznek (itthon) adózó polgárok. Hiszen ugyanarról van szó mindkét esetben: az adófizetők pénzt áldoznak valaki(k)re a későbbi megtérülés reményében.

Tisztában vagyok vele, hogy most sokan felhördülnek, micsoda kegyetlen gondolatok ezek. Pedig nem kellene, hiszen egy társadalom, ugyanúgy bevételekkel és kiadásokkal bír, mint egy háztártás. A különbség annyi, hogy míg én a gyerekembe „önzetlenül” feccölök pénzt és energiát, addig az állam szigorú gazdasági alapokon működik (természetesen van szociális funkciója is, de ez egy közös megegyezésen alapuló funkciója).