Anyukák akinek már nagyobb (ovodás, iskolás) gyerőce van. Volt akinek nem akart enni a baba, gyerek. Nagyon nem-re gondolok. Tehát erőltetni is kellett stb. Mikor oldódott meg?

Teli hűtő mellett gyerek még nem halt éhen.

A legrosszabb dolog, amit tehetsz, az az erőltetés. Velem is ilyen gondok voltak, a szüleim a klasszikus erőltetést választották, hát mondanom sem kell, nagyon rossz volt a viszonyom a kajákkal egészen a késő húszas éveimig. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után a szüleim kétségbeesését kihasználva sokszor meglovagoltam a helyzetet, hogy a nemevésemmel manipuláljam őket, ez nyilván nagyon rossz.

A saját gyerekeimnél ezt mindenképp el akartam kerülni, így soha nem erőltetek semmit. Arra figyelek, hogy mindig olyat főzzek, amit szeretnek, ha nem tetszik nekik, vagy ellenkeznek, hogy nem éhesek, akkor rájuk hagyom, és ugyanazt megkapják vacsorára (általában ekkor már meg is eszik). Nasival, rágcsával nem váltunk ki étkezést.

A húgom és én rém finnyásak voltunk.

Nálam erőltetés, fenyegetés, pofon volt a ránevelő eszköz.

Viszont bücü makacs vagyok, még felnőttként is reflexből ellenállok az ilyesminek.

A húgomnál viszont már nem volt türelme ehez, így maradt az : akkor egyél egy szendvicset.

Szerintem az első három makacs gyerek kimerítette édesanyánkat, meg későn is született a húgom.

Őt úgy nyolc évesen megszállta a Szentlélek, nekiállt enni.

Engem a kollégium és az alacsony zsebpénz tett mindenevővé.

Csak az oviba nem eszik vagy otthon igen? Ha csak az oviba nem eszik akkor annak lelki okai vannak, azt kell megnézni.

Egyébként mért kell erőltetni? Azzal csak még rosszabb lesz, megutálhatja az evést egy életre...

Az én lányom is koraszülött volt, rettentő rossz étvággyal. Szerintem azért is kellett megszüljem idő elott, mert mar a hasamban is sztrájkolt (nem gyarapodott a súlya).

Sokat idegeskedtem az évese miatt, de mindig azt főztem neki, amit megevett, ez kimerült 2-3 fele ételből. De azokból is nagyon minimálisat evett. Aztán mikor azt láttam, hogy másnál, vendégségben bátrabban kóstolja az új ételeket, nem mondom hogy nem esett rosszul, de inkább örültem neki. Akkor hagytam abba az állandó ragorcsolest az étkezésekre, mert tudtam hogy ez jobb is lesz. Az ovi meg lassan meghozta a kedvet az evésre. Nem egyből történt, de időnként úgy jött haza, hogy anya megkostoltam ezt is-azt is és ízlett. Persze mind olyan volt, amit előtte kinalgattam neki itthon, de eszébe sem jutott megkóstolni. De hat a csapatszellem rá is hatott. Mar 6 éves, és elmondhatom, hogy van 4-5 kedvence, amiből sokat eszik, és 10-15 fele ételt megeszik. Persze ami az oviban minden gyereknek "fújj", azt ő sem hajlandó megkóstolni továbbra sem.

Azért még továbbra is vékonyka, mert most sem eszi tele magát, de mar ez is haladás.

Talán elsőre te is próbáld meg azt, hogy máshol egyen, annál akinél szeret lenni, lehet hogy ott jobban lesz kedve enni is.