Hogyan lehetne elmagyarázni egy kb 70 éves nagyinak, hogy ne közvetítse azt a gyerek felé, hogy az anyja rosszat akar neki? (pl orrszívás)

nem egy olyan dolog van, ami egy gyereket kellemetlenül érinthet, főleg ha nyűgös fáradt, de alapból viszont hagyja magát és minden rendben megy, ha közben mondjuk mondókázik az ember vagy akármi.

nagymamámtól folyamatosan azt kapom, hogy nemhogy ösztönszerűen nyugtatná a gyereket, hogy mindjárt végzünk, tartson ki, vagy akármi, hanem szánalmat, sajnálkozást közvetít felé(és ezzel felém is, mintha rossz, gonosz anya lennék...)pl orrszíváskor, vagy ha próbálom egy kicsit tuszkolni belé a kaját, mert azt hiszi nem finom, közben a kedvence, így az első falat néha nehezen megy le, stb

és ezzel a szánakozással, negatív magatartással el is bizonytalaníthatja a gyermeket, hogy ezek fontos dolgok az ő érdekében, amit az anyja tesz, valamint (ha nagyobb lenne), akár meg is kavarhatná, hogy a saját anyjában nem bízhatna meg, vagy bármi lelki vonzat is adódhatna ebből...

volt, hogy baleset érte, írt a kicsi, erre neki áll drámázni, ezzel a gyermek ijedelmét gerjeszteni, már csak az hiányzott, hogy mindjárt bőg a gyerekkel együtt. ott rászóltam, elég erélyesen, hogy a gyermeknek azt kell látnia hogy a felnőtt ura a helyzetnek, aki megvédi, megóvja, meggyógyítja őt, mert kire számítson, ha nem rájuk és ne drámázzon itt nekem. akkor ott ez hatott, csak addig..