Gyerekvállalásnál miért (volt) fontos nektek, hogy mindenáron legyen "saját" lakás? (Hitelesre gondolok elsősorban)

Nem volt fontos, mivel albérletbe született az első két gyermekünk. (BP, 11.KER.) AKKOR még 50 ezret fizettünk. Ma már kb 120 lenne a bérleti díj. És ugye ez nem hitel csak albérlet. Nem tudom hallottál e róla, hogy milyen brutálisan megemelkedtek az albérletárak. Három kisgyerekkel pedig szinte kizárt lenne, hogy találjak lakást, amit kiadnának..

Mi tudtunk venni családi nagy kertes házat Pest megyében szocpol nélkül hitelre, de nem 120 havi fix kiadásunk, hanem 49 ezer. Igaz 20 évre eladósodtam, de egyszer teljesen az enyém lesz a ház, míg ez az albérletről nem mondható el...és a gyerekek öröklik. Jelenleg sokkal jobban járok, hogy 130 nm es családi házban nevelem a három gyerekünket, mint, hogy nyomorogjak egy 60 nmes albérletben 120 ezerért. Igaz akkor nem a banknak fizetném a kamatokat, hanem valaki más zsebét tömném...

A saját lakás nem tesz rugalmatlanná, nekünk van egy kis lakásunk. A kis lakások egyébként mindig nagyon pörögnek ezen a környéken (Bp)

Kiadtuk, abból fizetünk egy nagyobbat máshol, gyereket is ide vállaltunk. És rendesen adózunk is utána. Ha valaki hitelre vesz, ugyanúgy kiadja, mondjuk az albérlőtől elkéri a hitel részletét.

A nővéremék hiteles lakást vettek, ők megbánták, mert nem merik kiadni és nem elég bátrak váltani, így nekik nem vált be.

Egyébként a saját ingatlan iránti vágyról vannak kutatások, amelyek kimutatják, hogy Magyarországon nagy az igény erre, kulturálisan, nem pedig racionálisan. Itt van pl. egy Eurostat felmérés: [link]

28N

Ha valami miatt költözni kell, mehetünk albiba, míg a sajátunkat kiadjuk, de legalább lesz vagyonunk és öröksége a gyerekünknek.

Egyébként én nem szeretnék egész életemben vándorolni, hanem hosszabb távra tervezek egy helyen, akkor pedig nem más zsebét szeretném tömni, hanem a saját kis otthonom után fizetni és azt úgy alakítani, ahogy szeretném, ami aztán az enyém lesz.

Én úgy voltam vele, hogy a gyerekvállaláshoz saját lakás kell. Engem ne dobjanak ki családostul az utcára, mert a tulaj inkább most mégsem akarja kiadni. Meg aztán a hitelválság előtt közel annyit hagytam ott bérleti díj fejében, mint amennyi a hitel részlete lett volna. És az a végén az enyém lesz (most már az is).

A válságot nem láttam előre, és a "mentőakció" nélkül most nagy sz..ban lennék. Utólag visszatekintve egy kisebb lakást kellett volna vennem először, és úgy gyűjtögetni a pénzt nagyobbra.

Mindent összevetve nem bántam meg: most van egy saját lakásom.

Még valami. Ha a tulaj nem engedi bejelenteni az állandó lakcímet (nincs joga rá, hogy megtiltsa, de kit érdekel ez kis hazánkban), akkor megnézheted magad, különösen gyerekkel. Se TB, se orvos, se bölcsőde, se óvoda, de még egy könyvtárba se tudod beíratni a gyereket, mert mindenhol első a lakcímkártya.

Az albérlet legnagyobb kockázata a tulajdonos személye, és ez ellen a jogszabályok sem igazán nyújtanak védelmet. Ez a kockázat kisgyermekes családokra sokkal veszélyesebb.