Most miért kell idegeskedni ilyenkor?

Én sem értem. :)

Viszont van egy történetem:

Mielőtt meg kellett volna jönnie az előtt egy héttel produkáltam az összes tünetet (sokat jártam pisilni, fáradékony voltam, hányinger, stb).

Csináltam tesztet, persze hogy negatív lett, aztán megjött a szokásos időpontban, csak kevesebb volt, a tüneteim megmaradtak.

És terhes voltam.

(Az is igaz, hogy nem írogattam ide...)

Meg tudom érteni, mert voltam ilyen helyzetben, amikor nagyon vágytam babára, régóta próbálkoztunk, amikor összejött, elvetéltem, és utána megint a kínkeserves próbálkozások... ilyenkor minden apró reménysugárba bele tudtam kapaszkodni... utána a csalódás... olyan, mint az összes többi, nem jobb, nem rosszabb, csak legalább van valami pici remény. Az eszemmel tudtam én, hogy ez hülyeség, de attól még csináltam sorra a teszteket.

Hogy miért jó ez? Nem jó... az egész helyzet nem jó, amikor kétségbeesetten vágyunk babára, de a tesztelgetés nem az ok, hanem a tünet. Ilyenkor nehéz racionálisan gondolkodni...

Most már, kívülállóként nekem is furcsa, de meg tudom érteni, át tudom érezni maximálisan.

Nos: vannak sikerorientált és kudarckerülő személyiségek.

A kudarckerülők szeretnek biztosra menni és nem szívesen vállalnak kockázatot (a csalódás kockázatát), a sikerorientáltak pedig a legkisebb lehetőséget is megragadják, és viszonylag könnyen túlteszik magukat a csalódottságon.

Ez mutatkozik meg a babaváráshoz való hozzáállásban is. Egy kudarckerülő nyilván nem tesztel, amíg nem biztos az eredmény, sőt, még akkor is inkább kivár, nehogy csalódnia kelljen. A sikerorientáltak pedig már akkor is tesztelnek, ha csak minimális esély is van a pozitív tesztre, még akkor is, ha benne van a kudarc kockázata.

Ez alapvető személyiségvonás, nem érdemes ítélkezni felette.