Amikor a nö MÉG nem akar gyereket!?

a párod/férjed hozzáállása is kétségbeejtő, de azért jó ha tudod, évről évre problémásabb lesz a gyerekvállalás, minden egyes év áldozat a jövőbeni közösen a gyermekeddel tölthető idő oltárán (de szép mondat...de gondolom érted.)

szóval nem tudom a mai "fiatalok" 28-30 éves fejjel még mit akarnak élni, utazni...hogy aztán 35 évesen meg csodálkoznak hogy lombikozni kell...én 28 évesen szültem de csak azért nem előbb, mert nem volt meg a biztos háttér. Itt az ideje felnőni, és a párod is ezt érzi, nyilván őt frusztrálja hogy az idő ketyeg.

Szerintem ez egyénfüggő. 😊

Én meg pont, hogy már nagyon szeretnék, de még várnunk kell. 😞

Férjem is szeretne, de a körülmények miatt várna még.

27/n

Ne légy tanácstalan! Élvezd az életet,mert ha gyermeket szülsz sok-sok mindenről le kell mondanod! Csodálatos dolog az anyaság. Jobb mint utazgatni mert...na ebbe most nem megyek bele:-)

Lényeg,h tüzzetek ki egy időpontot ha megbeszélni felnöttek módjára nem tudjátok. Te is megnyugszol,h még "élhetsz" és ő is,h apa lesz csak legyen még türelemmel.

Ha nem akarsz babát még akkor sztem semmi esetre ne erőltesd magadra a kedvesed kedvéért, mert csúnya vége is lehet a harmonikus kapcsinak!

Akkor vállalj ha úgy érzed űr van a szívedben és tudni fogod,h ezt az űrt mi töltheti ki. Vagyis,h ki töltheti ki!

Nem vagy semmiről sem lemaradva!!

Rem tudtam segíteni :-)

13hós baby anyuja ;-)

Én meg nem látom annyira az ellentmondást.

Ha azt mondanád, hogy a karriered miatt ennyi és ennyi évig még nem lehet, az más.

Az meg tök mindegy, hogy most esel ki két évre a munkahelyedről, majd mész vissza ugyanoda, vagy 2 év múlva teszed ugyanezt.

Utazgatni meg babával is lehet, hacsak nem az extrémsportok híve vagy, szóval nem értem.

Én azt gondolom, hogy itt inkább maga az "anyává válás" az, amitől félsz, csak nem fogalmaztad még meg ennyire pontosan.

Az, hogy a férjed szeretne gyereket, hát szerintem sok nő összetenné érte a kezét.

Szerintem ennek inkább valami lelki háttere lehet, ami miatt félsz és nem mersz belevágni. Esetleg érdemes lehet pszichológussal beszélgetni párszor, mert néha nagyon egyszerű a kulcs az ilyen problémákhoz, amire egy kívülálló személy nagyon jól rálát, míg aki benne van, az teljes sötétségben csücsül, és csak a "tüneteket" észleli.

Ha még nem érzed, nem szabad belemenni, mert tuti depressziós leszel a szülés után.

Viszont a korrektség azt kívánja, hogy megbeszéld a pároddal, hogy te a közeljövőben ezt nem szeretnéd, tehát vagy külön folytassátok tovább az életet és keressen magának olyan társat, akivel ez kölcsönös, vagy fogadjon el még egy darabig téged így.

Képzeld el ezt fordított helyzetben, milyen pokoli érzés lehet, hogy minden adva van, hogy a legnagyobb álmod teljesüljön, viszont ebben a párod egyáltalán nincs melletted. Ez akár tönkre is teheti a kapcsolatot.

"sokszor nem szol hozzam, buntet, bennem meg buntudat van, hogy egy szemet vagyok, mert nem adom meg neki, amit akar."

óvodásnak szülni? ezt kérdezed meg tőle!