Vannak itt kisgyerekes anyukák szakma nélkül?

Részmunkaidő?

Sajnos az még nehezebb.

Alapfokú tanfolyamra mehetsz (munkaügyet kérdezd), de azzal meg nem lehet elhelyezkedni.

Esetleg nézzél szét az okj-s tanfolyamok közt. Már miért lenne késő tanulni? Sosem az. Nem árt, ha árt valamihez az ember. Most még kicsik a gyerekek, otthon vagy, ok, de örökké nem lehetsz mégsem,a gyerekek felnőnek, aztán majd tényleg nem vesznek fel sehova. Meg mi van, ha nem megy mindig ilyen jól a szekér? Neadjisten valami történik a férjeddel, esetleg szétmentek. Meg amúgy is az állandó háztartásbeliségbe bele lehet fásulni.

Én azt mondom amíg otthon vagy képezd magad, aztán a későbbiekben ha úgy alakul könnyebb lesz az elhelyezkedés.

Vigyázz az anyagi kiszolgáltatottsággal, mert ha bármi miatt a férjed eltűnik a képből, akkor a mélyszegénység vár rátok.

Nem késő tanulni soha! Apukám 55 évesen szerezte az 5. diplomáját.

A férjem 43 évesen az elsőt, mert anno nem volt lehetősége tanulni. Én a szülés után két hónappal vizsgán ültem, egy éves volt gyerek, mire végeztem a képzéssel. Bármilyen korban lehet tanulni, erre lettek kitalálva a levelező vagy távoktatásos képzések.

Ismerős a helyzeted. Egyházzenész diplomám van a zeneakadémiáról, de nem pénzkeresésre való ez a szakma.

Mikor megszületett a fiam és eluntam magam 6 hónap után, elkezdtem levelezőn (a Kapos 2007-nél) a fogászati asszisztens képzést. Nagyon érdekelt, szerettem is, napi 4 óra intenzív tanulással, és tökéletesen megtervezett időbeosztással egész jól ment. A gyakorlat következett volna, mire ujra várandós lettem.

Azt javaslom, hogy nézz utána az OKJ-s képzéseknek, a levelezők otthonról is végezhetők többnyire, vizsgázni sem kell csak a végén. (Közben tesztekkel elenőrizheted a tudásod. ) Mostanában egész sok 2 éves képzést sűrítettek 1 évbe. Mire bölcsibe megy a kicsi, addigra meglesz a szakmád. A fogászati képzés nekem 130 ezer volt, havonta 8-12.000 kb.

A képzésen egyébként én voltam a legfiatalabb, szóval szerintem ezekre a képzések pont azoknak valók, akik ilyen helyzetben vannak. Kiesnek a szakmájukból, vagy megunják amit eddig csináltak, vagy csak önképzés céljából... mert tanulni sosem árt :)

A megérzésedre, szívedre, eszedre hallgass, ne a férjedre.

Német+takarítás? Szerinted hosszútávon boldog lennél úgy, hogy nem csak otthon vár a házimunka+főzés+gyereknevelés, de a "foglalkozásod" is az, hogy a szart vakarod más wc-jéből, már elnézést? Nem hiszem.

Neked vannak ambícióid, nem úgy jött össze az élet, ahogy azt előre tervezted, nade ez van, előfordul. Sosem késő! Ne add fel az álmaidat azért, hogy egésznap koszt kapargathass valahol egy konyhapultról.

Jelentkezz egyetemre esti/hétvégi képzésre, így nappal a gyerekekkel is lehetsz. És közben ismételd a németet, akkor tényleg lehet hogy felvesznek egy oszták lovardába pl. :) De ha a határ mentén éltek, a magyar oldalon is egészen elviselhető fizetést kaphatsz.

Én is pont így vagyok (érettségi + félbehagyott fősuli), csak nekem még most, 35 évesen sincs fogalmam arról, hogy mit kéne tanulni, amit szeretnék is csinálni utána :) Ill. van, mert a lakberendezés és a belsőépítészet nagyon érdekel, csak arra itt Mo-on csak a sznob réteg tart igényt, akiktől viszont a hideg kiráz!!! :)

Jelenleg a kereskedelemben dolgozom, de szerencsére nem egy pult/kassza mögött állok, hanem nagyon változatos a munkám, szeretem is, de mégsem ez az, amit még 30 év múlva is csinálni szeretnék :)

Szóval ha te szeretsz lovagolni és lovakat gondozni, akkor javaslom, hogy próbálj meg egy lovardában elhelyezkedni, mert azt valószínűleg boldogan fogod csinálni még 30 év múlva is :)