Olyan lesz a gyermekem amilyennek probálom nevelni vagy ez teljesen mindegy mert úgyis olyan lesz amyen ő akar lenni? Többi lent van

Elso , ez nem igy van, de gondolom nem tanultal genetikat.

Kerdezo, mindketto , alap szemelyiseggel szuletunk, de azt a nevelessel lehet formalni.

Az első választ nem osztom. A családban van egy fiú, aki olyan 2-3 éves volt, mikor az apukája meghalt. Most 18 éves, ritkán találkozom vele, de most ledöbbentem, mert ugyanazzal a testtartással, ugyanazzal a hangsúllyal és ugyanazt a szót használva köszönt, mint az apukája szokott régen. Nem tudhatta, nem hallhatta, egészen döbbenetes élmény volt.

Szerintem van egy örökletes személyiség, van egy tanult, ami ellen nem sokat tehetünk, mert a minta mi vagyunk, és mi sem tudunk kibújni a bőrünkből, a gyerek pedig leutánozza. És van egy rész, amit a neveléssel érünk el. összetett dolog ez, az biztos. Nagyon sok függ később a társaságtól is, addigra jó, ha saját maga tud dönteni, ha egy rossz csapatba keveredne.

"Olyan lesz a gyermekem amilyennek probálom nevelni..."

Nem!

Próbálni kevés!

Beszélgetni vele, PÉLDÁT MUTATNI, ez a nevelés.

A személyiségfejlődést három tényező befolyásolja:

genetika

szűk környezet (család)

közösség

A genetika az alap. Arra kell a szülőknek építkezni.

A későbbiekben megugrik a közösség befolyása.

7. jól írta.

Ugyanakkor én mégis a legfontosabbnak tartom a családi szocializáció szerepét a személyiségfejlődésben.

Tény, hogy vannak genetikailag determinált tulajdonságok (pl. intelligencia, habitus), de hogy ezek mennyire tudnak érvényesülni, az már a nevelésen múlik elsősorban. Pl. egy intelligens gyermek sem megy sokra a képességeivel, ha nincs önértékelése, belső motivációja. Ugyanaz a tulajdonság válhat előnnyé, vagy hátránnyá is a nevelés során.

Ami pedig a közösség szerepét illeti: mire a gyermek közösségbe kerül, addigra már eléggé kiforrottak az alapvető személyiségvonások, és ezek határozzák meg azt is, hogy hogyan fog tudni boldogulni a közösségben, hogyan viszonyul az őt ért hatásokhoz.

Tehát pl. egy biztonságos érzelmi háttérben felnövekvő gyermek olyan barátokat fog választani, elutasítja majd a deviáns viselkedéseket, stb.

A nevelés tehát akkor tudja elérni a célját, ha minden prekoncepció nélkül megismerjük a gyermek alapvető személyiségét, elfogadjuk olyannak, amilyen, nem akarjuk átformálni valakivé, aki nem ő, hanem abból igyekszünk kihozni a legjobbat, legtöbbet, ami adott.

A legjobb nevelési módszer az érzelmi biztonság nyújtása (amiben a gyermek lehet önmaga, engedik a szárnypróbálgatásait, de következetes kereteket határoznak meg számára), fontos a családi minta, mert hiába várunk el olyat a gyermektől, amit mi magunk nem tudunk hitelesen képviselni, illetve a pozitív önértékelés kialakítása.

A személyiség nagyon fontos elemei genetikai eredetűek:

- a temperamentum (nyugodt-e, vagy izgága, hirtelen haragú, vagy fát lehet a hátán aprítani, mennyire tűri a frusztrációt stb)

- a személyiség vulnerabilitása (sérülékenysége) Ez annyit tesz, hogy bizonyos környezeti hatásik milyen irányba tolják az egyént. Két különböző ember teljesen másképpen reagál egy traumára pl. Valaki összeomlik, személyiségzavar lesz, valakinek meg sem kottyan ugyanaz.

Tehát ezek nagyon fix pontok. Olyan, mint a hardver a számítógépen. Ehhez jönnek a környezeti hatások. Elsőként az anya és apai nevelés, majd a tágabb környezet. (óvoda, iskola, baráti kör és az élet során zajló történések, betegségek, kudarcok, jó dolgok) Ez a softver.

A környezeti tényezők tehát másképpen hatnak a különböző személyiségű emberekre. Erősíthetik és tompíthatják is a genetikai faktorokat.

Az anya-gyerek kapcsolat is kölcsönhatás szerűen működik. Egy nyugodt temperamentumú babával könnyebb bánni, jóval több pozitív megerősítést ad ezért az anyának, aki ezért még magabiztosabban tudja szeretni. Míg egy nehéz baba (nyugtalan természet, csökkent frusztrációtűrés, túlzott aktivitás stb) kevesebb pozitív visszajelzést ad, ez rosszul hat az anyára, aki ezért szintén kevesebb pozitív megerősítést ad.

A személyiség egy igen bonyolult dolog, bőven tulmutat a nevelt hatásokon. Sőt ez az elmélet már nagyon régen megdőlt, hogy a baba tabula rasaval születik. (üres lap, amit kizárólag a nevelés formál)