Hogyan hatott a terhesség a baba érkezése a kapcsolatotokra?

Sosem lehet tudni. Remélem, igen.

A baba születése előtt nincs gond, majd utána lesz, szerintem. Arra készüljetek azért lelkiekben. Nem alvás, fáradtság, türelmetlenség, és társai, hetekig, pecheseknek hónapokig. Nekünk masszív kapcsolatunk van, és egymást támogatva éltük túl mindkét gyereknél az első negyedévet. De kemény volt. Remélem, ebben is szerencsések lesztek! Engem nem került el a szülés utáni depresszió sem, sajnos. Nah, az sem segíti fenntartani a romantikus hangulatot.

Ez csak később derül majd ki...függ attól, hogy milyen lesz a baba, mennyit segít a környezet..

Nekünk nagyon nehéz volt, nagyon-nagyon vártuk a babát, nagyon boldogok voltunk, amikor megszületett...Aztán éjszakáztam heteket, hónapokat, végül több, mint 2 évet. Senkinek nem kívánom. Valahogy a férjem sem találta a helyét, az elején azt hitte, minden megy tovább, edzeni járt, ide járt, oda jár. Én meg szenvedtem otthon. Egy idő után befelé fordultam és nem tudtam kedves lenni, nyilván ez sem segített... 1 év után holtpontra jutottunk, nagyon durván. Én sírtam, hogy a gyerek, aki megkoronázza a több éves kapcsolatunkat, akit annyira vártunk, most romokba dönti a házasságunkat?? Aztán csak változott valami, valahogy. Írtó nagy erőfeszítés kellett... Bár innentől még sok volt hátra a nehezségekből, közben kiderült ez-az a gyerkőc egészségével kapcsolatban, de valahogy sikerült talpon maradnunk. Már elmúlt 3 éves a fiunk, bár a mai napig nehéz eset, de már sokkal jobb minden (fél éve jól alszik). Úton a kistesó, boldogok vagyunk, és reménykedünk egy könnyebb folytatásban...

Hozzáteszem, mi mindig is egyedül voltunk, sokáig, nagyon sokáig én teljesen egyedül éreztem magam a gyerkőccel és a problémákkal (férjem nem segített be, sosem volt itthon...), családjaink, barátaink pedig messze élnek.

Szerintem mindenki érti a kérdésedet. Amiket leírtak a többiek, azok töltik ki a mindennapokat, a ti közösségeteket. Amiket most csináltok azokat az itt leírtak váltják fel. Megváltoznak a dolgok, a személyiségetekből, hozott mintáitokból, a kapcsolatotoktól függ tud e ebben az új felállásban megújulni.

Aki írta, hogy jön a kistesó nagyon hasonló helyzetben van mint én, annyi különbséggel hogy az én férjem mindenben segít csupán sokat van távol a munkája miatt ergo én sokat egyedül.

A mi kapcsolatunk 2013 augusztusban kezdett mélyrepülésbe a gyerek 1.5 éves korában amikor elvetéltem a második gyerekkel.

A nagyon stabil kapcsolat széthullani látszott, szerelmes lettem valakibe (akivel végül egy csók sem lett). Terápiára mentünk és azt választottuk rendbe tesszük az életünket. Az àllandó kimerültség, megváltozott élethelyzet (folyamatos készültség 0 kettesben töltött idő) összehasonlíthatatlan próbatételek elé tesz. Ez a folyamat maga a családdá válás. És ez nem pár hét vagy hónap.

Én azt javaslom tapasztalatból is, azokat a problémákat még most beszéljétek át, oldjátok meg, mert ahogy írta vki előttem elő fog jönni.