Ti nem sajnáljátok a "csúnyábbik" gyermeketeket?

Nagyon megértelek, kedves kérdező.

A gyerekkori önmagam jutott eszembe. Anyukám feltűnően szép nő volt, és meg apámra hasonlítottam. Csoda, hogy nem dobtak le a Tajgetoszról :-) Ritka haj, görbe orr, ferde fogak, a tetejébe meg túlsúly...Az általános suliban az összes lány rajtam gónyolódott. Anyukám mindig azzal vígasztalt, hogy nézzem meg a lányokat, akik most csúfolnak, mert 25 év múlva majd egyikkel sem cserélnék...És igaza latt.

Huszonéveimre nagyon csinos lettem, fogyás, sport, fogszabályzó után szép fogak, előnyös frizura (a fiúkat úgy kellett elhajtanom, holott kamasz koromban rám sem néztek). Azóta sok év eltelt megint, de negyvenen túl is "jóképű" nőnek mondanak, állítólag egy tizest letagadhatok.

A szépség egy adottság, de az életmód, a sport a stílus nagyon sokat formál.

A 8-as válaszolónak igaza van, ha megkeresitek azt a területet, ahol sikerélmények érhetik, akkor ki fog virulni. És dicsérjétek nagyon sokat, hogy mennyire értékes és jó ember.

Nekem nincs csúnyábbik gyermekem! Mindegyik egytől egyig szép!

Te meg inkább magad győzködd,mert igen s,,zarul fogod fel a témát!

Az a gond, hogy te is azt erősíted benne, hogy nem elég szép. Erről gyorsan szokj le!

Ha kevés a haja olyan frizurát kell neki vágatni, amitől többnek tűnhet, és jobban illik a fejformájához. A sárguló fogakra kérjetek tanácsot a fogorvostól.

Mivel te sem látod őt szépnek, nem is tudod hitelesen meggyőzni.