Ki hogy viselte a munkába visszatérést?

Én nagyon vártam, hogy dolgozhassak, nem is voltam otthon 3 évig. Nekem unalmas, nagyon egyhangú volt már otthon. Nem mentem vissza rögtön teljes munkaidőbe, úgyhogy így jó volt, hogy dolgozhattam is, de a gyerekre se jutott kevés idő.

6 év után elhiszem, hogy nehéz lehet visszaállni. De neked sem árt egy kis változatosság. A gyerekek meg már nem olyan kicsik. Most gondold el, hogy milyen az, ha valakinek már az 1 évesét bölcsibe kell adnia.

Én teljesen megértelek. Augusztusban megyek vissza dolgozni, a nagyobbam akkor lesz 3,5 éves, a kicsim pedig közel két éves. Még mindketten itthon vannak velem, és minden időnket együtt töltjük. Én is nagyon sokat őrlődtem, nagyon nehéz lesz elválnom Tőlük, de az segített, hogy a munkahelyem közvetlen közelében lévő oviba-bölcsibe felveszik Őket, több kollégámnak jár oda gyermeke, nagyon jó dolgokat mondanak az oviról-bölcsiről, és tudom, hogy nagyon közel lesznek hozzám. Akár azonnal át is ugorhatok, ha szükségük van rám.

De Neked már részben megtörtént a leválás, hiszen már ovisok a gyerkőceid.

Hidd el, nem is lesz időd azon morfondírozni, hogy helyt tudsz-e állni, adott lesz a helyzet, meg kell oldanod. Bennem is van egy pici félsz, de én inkább az időhiány és a fáradtság miatt aggódom. Félek, hogy az az esti pár óra lefekvésig kevés lesz arra, hogy igazán minőségi időt tölthessen el a család, valamint félek, hogy a korai kelés, reggeli és délutáni rohanás ki fog meríteni mindannyiunkat. Bár most is nagyon pörgős életet élünk, de mégsem a munkahelyemre kell beérnem időre. Menni fog!

Eddig mit csináltál otthon délelőtt, amíg a gyerkőcök oviban vannak?

Én 4 évig voltam itthon a kisfiammal. Visszamentem volna korábban is, de sajnos sehová nem kellettem, hiába jelentkeztem.

Nagyon rossz volt, az első időszakot a kisfiam is, én is rosszul viseltük, de tudtam, hogy ez az élet rendje. Nyilván a gyerek is elfogadja, hogy anyának is dolgoznia kell, hisz akkor a legjobb a családnak anyagilag, ha anyuka, apuka egyaránt dolgozik.

És hogy őszinte legyek, bár fájt a szívem a kisfiam miatt, de ugyanakkor nagyon örültem, hogy végre dolgozhatok, végre felnőtt emberek között is lehetek és végre máshol is hasznosnak éreztem magam. És szerencsére egy nagyon jó munkahelyem van, aranyos emberek között és a munkámat is megbecsülik, hamar sikerült belerázódnom a dolgokba.

Amúgy reggel fél 7-kor megyek el itthonról és délután fél 6 felé érek haza. De szerencsére hamar elfogadta a kisfiam és ha szabadságon vagyok, vagy hétvége van, vagy mikor hazaérek, akkor próbáljuk bepótolni a napközben kimaradt időt.:)