Mennyire készültetek a babavárásnál a babára?

Olvastunk könyveket, együtt. Én 20 percig szoktam zuhanyozni, a férjem meg kádban fetrengős típus, így a másik ember mindig be tudott menni könyvet olvasni a másiknak.:) Erre használtuk az estéket.:)

Olvastunk egy gyereknevelésit, egy terhességről szólót, és egy apáknak szólót (Apapara). Én magam olvastam egy amerikai könyvet is a terhességről. Ha gondolod, szívesen átküldöm neked a listát, hogy mik voltak ezek.:)

Nekünk sikeres lett amúgy ez a projekt, mert a tápszeradagolás és a köldökcsonk tisztítása nem jön ám ösztönből, hiába szorítom össze a fogamat, akkor sem! Persze, egy jó védőnő mellett nincs szükség könyvekre, de nekünk nincs jó védőnőnk.:)

Orvostól nem érdeklődtünk, mert nem ismertük még, csak miután megszületett (körzeti a dokink). A legjobbat igyekeztünk venni, de az nem a legdrágábbat jelentette, pl. a sima Angelcare-ünk van légzésfigyelőből, de tökéletesen működik. Vagy IKEA kiságyat vettünk, nem bababoltos drágát, de tökéletes, stb.:)

Az elsőnél inkább a neten néztem utána, hogy mit hogyan kell, de főleg a gyakorlati dolgoknak, pl. hogy hogyan kell fürdetni, hogyan kell tartani, meddig kell fogni a fejét is, meg ilyesmik.

A másodiknál ezekkel már tisztában voltam, viszont szívesen olvastam a babák, gyerekek értelmi és pszichés fejlődéséről. Például Ranschburg Jenőtől a Szülők könyvét, ez eléggé alapos, és nekem nagyon érdekes volt, például fogalmam sem volt róla, hogy az újszülöttek még nem látnak térben, vagy hogy a babák első "szavait" valójában inkább a szülők ruházták fel annak idején jelentéssel (pl. mama, papa, baba).

Azzal már a másodiknál szerencsére képben voltam, hogy mi az, amit fontos megvenni, miből érdemes a drágábbat, és mi az, amiből tök mindegy, mert a legolcsóbb gagyi is ugyanazt tudja, mint a csillivilli méregdrága. Első babánál még az embert könnyen be lehet palizni, ezen túl kell esni :D Mondjuk azt is a másodiknál tanultam meg, hogy tényleg az ösztönökre kell hallgatni.

Például az elsőnél volt babamérlegünk, méregettem minden szopizás után, aztán állandóan kétségbe voltam esve, hogy nem evett eleget. Pedig amúgy szépen fejlődött, nem volt vele semmi gond. A másodiknál szándékosan nem kölcsönöztem mérleget, úgy voltam vele, ha eszik, és nem éhes, akkor eleget evett, a védőnő meg úgyis megméri, ha akarom, akár hetente is. Éhen halni nem fog.

Ja, és amúgy meg akinek már van gyereke, az könnyen osztja az észt olyannak, aki még éppen babát vár :D Hidd el, eleinte ő is tutira bizonytalan volt, csak esetleg nem abban, amiben te is. Amúgy meg jó, ha utánanézel ennek-annak, csak arra figyelj, hogy ne dilizz be tőle, mert mindent, és mindennek az ellenkezőjét is el lehet olvasni babagondozás címszó alatt :)