Nagyon nem vagyok rá büszke, hogy ezt csináltam, de a feleségem azt hiszem megbolondult, mit csináljak?

Első körben egy nyugodtabb pillanatában ültesd le, hogy miért csinálta ezt és szerinte helyénvaló-e a gyereket verni. Ha nem látja be, nem akar változtatni, akkor igen, érdemes vinni a gyerekeket.

A nagyszülők látták? Mondtak rá valamit?

Én is úgy gondolom, hogy először beszélgess vele, mérd fel a helyzetet. Ha úgy látod, hogy nem volt egészen ura önmagának, amikor ez történt, és valami lelki oka lehet a viselkedésváltozásának, akkor vedd rá valahogy, hogy orvosi segítséget kérjen.

Ha néhány beszélgetés után sem látja be, hogy valami baj van, és segítségre lenne szüksége, akkor viszont a gyerekek érdekében muszáj lesz lépni valamit.

Én orvoshoz vinném. Nekem szerencsére nem volt ilyen "durva", de a második gyereknél (5 hónapos) én is beleestem a depresszióba. Anyukám a szülés előtt 3 héttel halt meg, ahogy hazajöttünk a kórházból a Nagy "megkergült", rúgott, csapott, vágott stb. Féltékeny volt, meg nyilván őt is megviselték a körülmények. Volt,hogy kimentem üvölteni a fürdőbe, pedig itt volt a fél család. Egyik reggel azon pöccentem be,hogy hogy legyen az ebéd. Csak sírtam, és csapkodtam. Jó, én nem a gyereket, de éreztem,hogy kivagyok.

Én magam ismertem fel,hogy kell a segítség. 5-ször voltam a dokinál, legközelebb két hónap múlva kell csak mennem. Már jól vagyok...

Elete egyik legfontosabb esemenyen (szules) most van tul. Lehet, hogy a szules sem volt konnyu .... Csinalt egy nagy butasagot (megutotte a gyereket), amit rogton megbant (sirt). Azt gondolom, hogy elsosorban a sajat viselkedese miatt sirt es csak masodsorban a kerdezo reakcioja miatt.

Nyugodt, higgadt pillanatban uljetek le es beszeljetek meg, hogy mi valtotta ki belole a gyerekverest. Lehet, hogy a nagymamak allando jelenlete mar sok neki. 2 gyerekes anyanak lenni is meg kell tanulni, nem egyszeru hirtelen 2 kicsivel torodni.

Az, hogy megemlitetted a valast, szanalmasnak tartom! Azt gondolod, hogy ezzel barmit is megoldanal?! Uljetek le es beszelgessetek.

El kell mennie orvoshoz, jó lenne ha belátná, hogy segítségre szorul.

A nővérem szerencsére nem jutott idáig, ő magától érezte hogy baj van és elment orvoshoz. Az orvos azt mondta, hogy nem lehet kettesben a gyerekkel és a nővérem bizony be is tartotta.

Első körben azért fordult segítségért, mert érezte hogy nő benne a feszültség és félt, hogy kárt fog tenni a kicsiben, ha netán elborul az agya és jobban megrázná. Sajnos hasfájós is volt a pici.

Aztán hazaköltözött a szüleinkhez 4 hétre, ott sosem volt egyedül a gyerekkel, járt kezelésre, kapott gyógyszert is, a szüleink átvállaltak néhány éjszakát, délután, hogy a nővérem tudjon aludni. Az egyik probléma az volt egyébként, és ez nehezítette, hogy nagyon nehezen adta ki a kezéből a lányát. Borzasztóan bántotta, hogy ő nem képes megnyugtatni. Aztán végül sikerült legyőzni, kb 4 hét alatt. Utána visszaköltözött a férjéhez (aki persze a 4 hét alatt folyamatosan járt hozzá) és még ott bizonytalankodott kicsit, sokat telefonáltunk vele, tartottuk benne a lelket, hogy ne essen vissza és sikerült belőle kimászni.

Tehát vidd el orvoshoz, jó lenne ha ő maga is belátná, hogy ez kell, aztán majd szépen helyre jön. Az viszont egészen biztos, hogy nem szabad kettesben hagyni őt a gyerekekkel.

Első!Szerintem hülyeség lenne tőle azt kérdezni,hogy szerinte "helyénvaló volt-e a gereket verni"Pontosan tudja ő is,hogy nem.Valószínű azért sírt este.Ez sértő kérdés lenne és semmit se segítene.

Ő valószínű nagyon jó anya csak most vannak gondjai és ha ő is szükségét érzi kérhet segítséget.Na ezt kéne neki elmondani!