Nem vagyok rá büszke, de másfél éves gyerekünk tanúja volt egy hangos veszekedésünknek. Milyen hatással lehet rá? Miért reagálhatott így?

Nézd, az önmagában nem probléma, hogy veszekedtetek és kiabáltatok egymással, mert ez még a legjobb családban is megesik. Viszont a kisgyereknek most azt kellene megtapasztalnia, hogy nem sérült a kapcsolatotok, tudtátok rendezni a konfliktust, helyreáll a családi béke.

Sokkal hitelesebben tanulja meg kezelni a saját érzelmeit, ha azt látja, hogy a harag kiadható, és az nem kapcsolatromboló.

Ez az egyszeri alkalom biztos hogy nem hagyott benne mély nyomokat, már csak azért sem mert még kicsi ahhoz, hogy pontosan megértse mi történt. Max annyit érzett belőle hogy ez most más mint ami szokott lenni, érdekesnek találta és ezért nevetett rajta.

Azért persze figyeljetek hogy ez ne nagyon ismétlődjön meg, később már érteni is fogja. A 4 évesem már ránk is kiabál hogy ne veszekedjünk ha esetleg a férjemmel valamin kisebb vitába szállunk :-)

Én azt vallom, hogy a gyerek elől nem kell elbújni egy vitához, nyugodtan lehet előtte, ha két feltétel teljesül:

1, nem lesz tányércsapkodós b..golós a vita

2, MINDIG a kibékülés/megbeszélés a vége.

Mert ez egy teljesen normális emberi reakció, hogy két ember összevitatkozik néha, és neki meg kell tanulnia azt is, hogy ilyen is van. De látnia kell azt is, hogy a vita megoldódik, és béke lesz újra.