Miért büszke sok szülő arra hogy a gyereke egy elkényeztetett neveletlen hisztéria?

Tudod, mindenki azt adja tovább a gyerekének, amit otthon látott, amit otthonról hozott.

Sajnos igen, vannak akik büszkék arra, hogy az ő gyerekük milyen "vagány", leugatja a tanító nénit is.. és mindent elér amit akar... Én ezeket a családokat messziről elkerülöm. Szerencsére az én gyerekem osztályába normális gyerekek járnak, és a szülők is normálisnak tűnnek ebből a szempontból.

Egy gyerek nem attól lesz jólnevelt, hogy ütjük. Lehet, hogy régen jobban tisztelték a szülőket és a pedagógusokat, de ez eleve elvárás volt, különben hatásos büntetés járt érte. A tiszteletet büntetéssel nem lehet elérni, csakis kivívni lehet olyan magatartással, amely követendő példa. Egyáltalán nem biztos, hogy az a tisztelet, amit veréssel értek el, őszinte is volt egyben. Nekem volt tanárom, aki mindig higgadtan, halkan beszélt és rá nem emelte a kezét a gyerekekre, pedig abban az időben szokás volt, mégis tiszteltük, sőt szerettük, mert hatalmas volt a szíve, ugyanakkor igazságosan szigorú volt.

A mai nevelés egyik fő hibája, hogy nem állítanak fel korlátokat, szinte mindent lehet. A gyerekek nem tanulják meg, hogy vannak szabályok és ha állandóan feszegetik, vagy túllépik a határokat, azért büntetés jár. Nem verés, mert az csak dühöt és feszültséget kelt, számtalan más eszköz van rá. A nevelést kicsi gyerekkorban kell kezdeni és a legfontosabb a következetesség, mert a gyerekek nem hülyék. Persze nem egyszerű, sok idő és türelem kell hozzá, és amiért a mai társadalomban ez nem igazán működik, mert a szülőknek nincs idejük és türelmük, ami nem biztos, hogy mindig az ő hibájuk.

2-es vagyok! Kérdező! Ezt az egy mondatot tudtad leszűrni a leírtakból? Nem a verés lett volna a lényege, egy seggre ütésbe nem hal bele a gyerek szerintem sem, ha megfelelő időben és okkal történik.

Az a gond, hogy a legtöbb szülőnél nincs középút. Vagy mindent engednek, vagy szinte mindenért eljár a kezük, ordítanak. Na ez az, ami semmit nem ér nevelési szempontból.

"Az hogy a gyerek ritkán kap egy pofont a szülőtől "

Annyira álságos. Milyen erősségű pofon és mit takar a ritka?

Valakinek a ritka, hogy életében kapott kettőt a 45 kilós anyjától, valakinek meg az a ritka, hogy csak heti 1szer kente fel egy pofonnal a falra a díjbirkózó apja?

A második is "csak egy pofon" mégis bántalmazás kategória,nem? Tud egy 150 kilós akkorát ütni, hogy kettérepessze az orrát egy gyereknek, és még meg se kell erőltetnie magát, csak egy kis legyintés neki.

Mert a nevelés munkával jár, ha meg mindent megengednek és megvesznek neki, akkor azt hiszik, hogy ők milyen jó szülők.

A párom kislánya is ilyen. Most 12,5 éves, de sok tekintetben úgy viselkedik mint egy 4 éves. Mindenért sír, hisztizik, nem képes se gyalog, se BKV-val még 2 utcával arrébb sem egyedül menni, mindenhová autóval kell a popóját vinni, de ő milyen nagy lány, mert bármilyen filmet nézhet, az egyetlen életcélja, hogy szépen nézzen ki, csili-billi ruhák és ékszerek kellennek, meg hogy sminkelhesse magát, (közben meg ugrabugrál az ágyon mint egy 1 éves), mindent lehet neki, (egész nap fagyit, csokit és chipet ehet, nincs semmi feladata a ház körül), ha kap 5 darab 1-est akkor sincs semmi büntetés, az anyukáját elküldi a qva anyjába, stb.

És ha én ezt szóvá teszem, akkor én vagyok a gyerek gyűlölő, mert minden rosszra az a válasz (a gyerek előtt!!!!!!!!!)

hogy: "Hát még gyerek."

Egyik veglet sem jo. A tulzott jolneveltseg sem, es az sem, ha adott helyzetben nem tudja visszafogni magat a gyerek. A szulo dolga szeretettel nevelni, utat es peldat mutatni, de nem megfelemliteni es idomitani. Kezrecsapastol, nevelo celzatu egyszeri pofontol semmi baja nem lesz egy biztonsagosan kotodo gyereknek, de a szulo ismeri (vagy kene ismerje) a gyermeke lelkivilagat, o tudja mi hat nala, vagy mivel bantja (szavakkal olykor melyebb serulest lehet okozni, mint egy pofonnal).

A gyerekeknek meg az a dolguk, hogy "rosszak" legyenek es feszegessek, ezaltal megtanuljak a hatarokat. Hogy aztan kesobb konnyen boldoguljanak kulonbozo tarsas helyzetekben. A neveles es a latott pelda altal tanuljak meg a kovetkezetesseget, a problemakezelest/megoldast, a tarsas viselkedes alap, ill. aktualis szabalyait, stb.

A neveletlen gyerekre meg azert buszke a szulo, mert 1. az o gyereke, 2. motivalt, van sajat akarata es tudja ervenyesiteni. Ez utobbi az egyik veglet, viszont ezt tudni kell idovel az adott helyzethez igazitani, ami azert hosszabb tanulas eredmenye bizonyos vermersekletu gyerekeknel. Ha segitenek ebben neki. Ha nem, akkor talan majd felnott korara magatol is megtanulja.