Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Állandó bűntudattal küzdő...

Szilvus78 kérdése:

Állandó bűntudattal küzdő anya vagyok. Hogyan szabaduljak meg tőle?

Figyelt kérdés

Egy hónapja született kisbabám, és már van egy 9 éves kislányom. Nagyon boldogok vagyunk a férjemmel, a "nagylányunk" is nagyon imádja a kishúgát. Testvérféltékenységnek nyoma sincs, bár látszik a nagylányon, hogy érdekes neki az új élethelyzet: sokkal nehezebben viseli azt a "fegyelmezést", amit eddig fel sem vett, nem voltunk soha szigorúak vele, de most hiperérzékeny. Azt hiszem ezen át kell esni mindnyájunknak, viszont nekem van egy talán nem normális problémám: folyamatos bűntudatom van a nagylánnnyal kapcsolatban. Ez ugyan nem újkeletű, a kicsi születése előtt is megvolt, most viszont nagyon felerősödött. Lényege az, hogy folyamatosan azon rágódom, hogy mit rontottam el a nagylányom nevelése kapcsán az elmúlt 9 évben. Nem mintha a gyerek problémás lenne, vagy ilyesmi. Ami tény, hogy elég bátortalan, de még a normál kategóriában. Elég érzékeny is, emellett nagyon nyílt szívű, ragaszkodó kislány. A társai imádják az iskolában, a tanítók kedvence (ez az oviban is így volt).

Itthon is szófogadó - leszámítva a normális gyermeki csínytevéseket.

Az életmódunk nem átlagos: a férjem éveken át sokat volt üzleti úton külföldön, rám is sok speciális teendő hárult (több saját cégünk is van). Anyagilag mindent meg tudunk adni a lányoknak, ezzel nincs baj.

Én viszont úgy érzem, hogy sokszor voltam a kelleténél idegesebb, keményebb az lányommal annak idején - jelentéktelen dolgok miatt kiabáltam rá, sokszor hallgatott ideges telefon-beszélgetéseket, türelmetlen voltam vele, mert felidegesített valaki...

Ezeket a dolgokat nem bírom kiverni a fejemből, bizonyos emlékek talán örökre beleégtek az agyamba. Most, hogy megszületett a kicsi lányom, a nagyot még jobban "sajnálom", mert valahogy most tudatosult, hogy ő már 9 éves, minden, amit esetleg rosszul csináltam, már úgy maradt, mert már nem lesz újra kicsi... Nagyon szenvedek ettől, de a legjobban attól félek, hogy ez az örökös bűntudat kárt tesz a lányok nevelésében. Ti mit tennétek? Van valakinek hasonló gondja? Segítsetek!



#bűntudat #gyerek születése #elkövetett gyermeknevelési hibák
2016. máj. 18. 16:44
 1/5 anonim ***** válasza:
Mintha magamat olvasnám,csak nekem 5 éves a lányom,és még csak most lesz kistesó :)
2016. máj. 18. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Egyrészt időgéped nincs, hogy a már meglevő dolgokat visszafordítsd. Másrészt a gyerek korától függetlenül bocsánatot lehet kérni, ha úgy érzed, hogy adott helyzetben túlreagáltál valamit. Ez a gyereknek is példamutatás: lehet hibázni, szabad is, van helye a korrekciónak.
2016. máj. 18. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Igen, így van, bocsánatot lehet és kell is kérni konkrét szituációban. Meg is történik. Viszont mégis szinte kétségbeesek a gondolattól, hogy esetleg magában szorong a lányom (és attól ilyen kis mimóza lelkű). A bűntudat miatt gyakran kapom azon magam, hogy kompenzálok - de rosszul: sokszor úgymond "tutujgatom", túlzásban babusgatom a 9 évesemet. Hogy értsétek: sokszor úgy bánok vele, mint egy kis 3-4 évessel: túlzásban ölelgetem, puszilgatom... Ezzel nem is lenne baj, csak az ő esetében (mivel elég kis mimóza lelkű) ez oda vezethet, hogy úgymond "kisbaba" marad, mialatt a barátnői amolyan igazi "csajszikká" "érnek"... Na, most úgy nézek ki, mint akinek semmi dolga kétgyerekes családanyaként, csak ilyen elméleteket gyártani! :-) Pedig el vagyok havazva rendesen (szülés után egy héttel már visszatértem a munkához, amennyire csak lehet), de amikor pl. éjjel a pici szopizik, csak ülök, és ilyesmiken agyalok... Nyugtassatok meg, hogy nem őrültem meg! (Valaki már írta itt, hogy ő is hasonlóképpen érez az 5 éves lányával kapcsolatban...)
2016. máj. 18. 18:31
 4/5 anonim ***** válasza:

Nem őrültél meg, ne aggódj! :)

Beszélgess a férjeddel erről, vagy valakival akiben megbízol. Anyukád, testvéred, bárki.

Ha nem segít, akkor esetleg beszélgess erről egy szakemberrel. Hidd el, sokan küzdenek ilyen problémával, de ettől nem voltál, nem vagy és nem is leszel rossz anya!

Szóval fel a fejjel és beszélgess!

Azért javaslom a szakembert, akár gyerekpszichológust, mert ő tudna tényleg hasznosat mondani.

2016. máj. 18. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm, kicsit megnyugtattatok. A férjemmel már beszéltem erről, próbál is segíteni, vigasztal. Szerinte túlreagálom a dolgot. Na, mindegy. Mindenesetre megfogadom a tanácsot, valószínűleg felkeresek egy szakembert, ha nem tudok túljutni ezen az állapoton.
2016. máj. 24. 08:14

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!